Ez a kis káposztafélék családjába tartozó pillangós virágú egy CSODA, mint a többi növény is, mégsem annyira népszerű, mint a piros, roppanós társa. Ősszel szedik fel, nem drága, könnyen beszerezhető és nagyon értékes.
Szerkezete erős rostokból áll, ezért nehezebben rágható, és íze kissé csípős.
Évezredek óta ismeri az emberiség, állítólag Dél-Ázsia volt az őshazása. Régen a piramisépítő rabszolgáknak is adták, hogy ne betegedjenek meg és jobban bírják a munkát.
A népi orvoslásban stabil a helye a mai napig.
Igen gazdag vitaminforrás. C, B1, B2 vitaminokat, valamint jelentős mértékben tartalmaz vas, kálium, kalcium, magnézium és foszfor elemeket is.
Megtisztítja a májat, csökkenti az epehólyag gyulladását, méregteleníti a szervezetet. Természetes vízhajtó, támogatja a teljes húgyúti rendszer megfelelő működését.
Tartalmaz egy vegyületet (Raphanin), mely segít egyensúlyban tartani a pajzsmirigyhormonokat.
Nézzük a színeit!
A héja FEKETE
A fekete a titokzatosság, a rejtély, a feneketlen, hallgató mélység. Egyben az elegancia és a tisztelet is.
Semmi kétség ezután, hogy a fekete héj mit is takar, mit is rejt. Magát a gyógyulást.
Ugye, hogy a „zord-komor” külső milyen nagy tudást, erőt és segítséget rejt?
Belül FEHÉR
Ugye, meg sem lepődünk, ha a fehér szín pszichológiáját nézzük és már ott is van a tisztaság, a tisztulás, a sterilitás, a fehérítés, a „nagymosás”.
Igen, ezt teszi a szervezetünkkel ez a kis drága fekete retek.
Fene bánja, ha egy kicsit csípős, ha ennyi jót tesz velünk! (Lereszelve kis idő múltán elveszti az erejét.)
Na és ez sem maradhat ki!
A minap elkapta férjemet valami köhögős „hurutkás” akármi. Eszembe jutott nagyanyám régi gyógymódja. Fogtam egy nagyobb fekete retket, kivájtam és mézet tettem az üregbe.
Kicsit várni kell vele, míg a retek elkezd megpuhulni, a méz egészen vízszerűen folyóssá válik, majd ki kell kanalazni a tartalmát.
Csillapítja a fojtó, szűnni nem akaró köhögést, tisztítja a légutakat is.
Imádunk fekete retek! 🙂