CICKAFARKFŰ

Achillea millefolium

Népies nevei: cickafarkkkóró, egérfarkúfű, patikai ezerlevelűfű, pulykafű

Mindenki ismeri ezt a tiszta fehér, ritkán pirosló sugárvirágú. kaszálókon, nyirkos, erdős helyeken, főleg hegyvidéken vadon termő növényt.

Hatóanyaga: aconitsav, achillein, csersav, keserűanyag, klór, vas, kén, nátrium, kálium, mész, magnézium, és a virágában főleg illóolaj (azulén), ami még nincs teljesen feltárva.

A cickafark virágzata 3-5 mm átmérőjű fészkekből összetett sátorozó buga. A fészkekben szürkésfehér korongvirágok és fehér pártájú karimavirágok vannak.
Tőlevelei 20-30 cm hosszúak, nyelesek, lándzsás kerületűek, 2-4 cm szélesek, 2-4-szer szeldeltek;
A szára egyenes, a levélszeletkék porcos szálkahegyűek. A szár levelei felfelé kisebbedők, az alsók rövid nyelűek, a felsők ülők, 2-3-szor szeldeltek. Egyenes, 30-60 cm magas, egyszerű vagy elágazó.

A cickafarkfű júniustól őszig virágzik.
A cickafarkvirágot üde nyílásban kell gyűjteni: a virágzati ernyőket úgy kell szárukról lecsípni, hogy tetejüktől számítva, szárrészükkel együtt ne haladják meg az 5-6 cm hosszúságot.
Fűárunak a növény virágzó, leveles szárai legfeljebb 30-40 cm hosszúságban vághatók el. A gyógynövényboltokban kapható levélárut a tavaszi tőlevelek gyűjtésével állítják elő. Érzékeny emberek a virág érintésétől bőrgyulladást kaphatnak.

Fogíny-, szem- és általában gyulladásokra jó öblögető és borogatószer.
A cickafarkolajjal gyulladást megszüntető kenőcsök készülnek. Az azulénes kenőcs a gyulladást nem folytja el, hanem a lefolyását gyorsítja.

BELSŐLEG
A cickafarkfű tea étvágyjavító, emésztést serkentő, görcsoldó, epe- és májműködést elősegítő, menstruációs zavarokat megszüntető, húgyszervi és légzőszervi bántalmakat gyógyító, vérnyomáscsökkentő. Visszértágulás, gyomor- és bélhurut, valamint prosztatabántalmak ellen is ajánljuk. Nyomó fejfájásra egy csésze cickafarkfű tea rendkívül hatásos.

A tüdő, végbél, méh, hólyag, és az orrvérzés régi, bevált gyógynövénye. Aranyeres vérzésnél jó eredménnyel használhatjuk a gyenge főzetéből készült teát. Nagy adagja, vagy erős főzete éppen ellentétes hatást válthat ki.

Görcsös gyomor és bélbajoknál, és a húgyutak megbetegedéseinél (amelyek más gyógyszerre nem javulnak), máj és epe bajoknál és a légzőszervek megbetegedéseinél gyakran rendelik. Idült hörghurutnál, nehézlégzésnél, rosszindulat sebre, felrepedezett kézre és fakadékra (impetigo) az egész növényből forrázatot készítenek.

A főzetet, de a friss növény nedvét is oszlató borogatásra szokták felhasználni.

A tavaszi vértisztító teák alkotórészét képezi.

Lábadozó és vérszegény betegek fűkeveréke:

Földieper levél, illatos ibolyalevél, martilapu levél, közönséges orbáncfű, ezerjófű, cickafarkfű, hársvirág, libapimpó, vízitorma, orvosi kanáltorma 10 – 10 gr. E keverékből egy evőkanálnyit veszünk egy csésze teára, és azt naponta háromszor isszuk. Áztatással is készülhet.

Forrás: Varró Aladár Béla gyógyszerész: Gyógynövények gyógyhatásai (1991)