FOKHAGYMA

A fokhagyma egyike a legfontosabb fűszernövényünknek, a magyaros ételek elengedhetetlen ízesítője.
Érdemes tudni róla, hogy nem magyar specialitás, mert az egész világon termelik és fogyasztják – helyenként nagyobb mértékben és kiterjedtebben, mint nálunk.

A korszerű orvostudomány is elismeri, hogy a fokhagyma rendszeres fogyasztása eredményesen csökkenti a magas vérnyomást, segít megelőzni az érelmeszesedést, fokozza az emésztőrendszer, az epe és a máj működését, fertőtleníti a bélrendszert.

Régi mondás, hogy a tartós egészség feltétele naponta egy vöröshagyma, két gerezd fokhagyma és három alma.
Ezt a receptet sok kertészkedő megfogadhatná, és alkalmazhatná saját terményei felhasználásával! Persze azok is, akiknek a piacon, vagy zöldségesben kell ezeket beszerezni.

Ismeretes a fokhagyma baktériumölő hatása is. Vizsgálatokkal kimutatták,  hogy a Koch féle tbc-bacilusokat 1/1500 hígítású fokhagymakivonat megöli.

Tudományosan igazolt gyógyhatásai mellett széles körben használták (és egyes helyeken használják még ma is) varázsszerként: az ókori népek a nyakukban viseltek egy gerezd fokhagymát amulettként, és azt tartották róla, hogy az megvédi őket a szemmel verés és a betegségek ellen.

Mindent azonban még a tudósok se tudnak erről a titokzatos növényről. Azt például csak nemrég állapították meg, hogy nagyon kifejezett hatása van a környezetében élő növényekre, illetve a növényeken élősködő kártevőkre és kórokozókra!

Most, amikor a növények vegyszerek nélküli termesztése előtérbe lépett, sokan és sok helyütt vizsgálják, hogy a fokhagyma milyen segítséget tud nyújtani a környezetükben élő többi haszonnövények megvédésében.

A fokhagyma Kirgízia sztyeppjeiről származik, de már az ókorban eljutott az akkor virágkorukat élő, nagy hatalmú mediterrán országokba. Az egyiptomiak, a görögök és a rómaiak rendszeresen fogyasztották, és persze termesztették is.

Nálunk sajnos viszonylag kis területen termelik – azt is főként a kiskertekben. Jelentősége mégis kitüntetett, mert szinte mindennap szüksége van a háziasszonyoknak egy-egy gerezd fokhagymára. Kis termény – szokták rá mondani. Viszont amikor néhány évvel ezelőtt valamilyen okból nem volt a piacon fokhagyma, a hiánya joggal okozott kényelmetlen közérzetet a lakosság körében.

A fokhagyma termesztése

A fokhagymának sokféle változata van:
egyesek magot érlelnek, tehát magról szaporíthatók. Akadnak olyanok, amelyek a magszár csúcsán kis hagymácskákat hoznak létre, mások viszont sarjhagymákkal, azaz gerezdekkel szaporodnak.

Én szeretem azt a fokhagymát is, aminek a magszárán apró hagymácskák vannak. Ez évelő fokhagyma, első évben nincsenek gerezdjei. A nagyobbakat fogyasztásra fel lehet szedni (könnyebb pucolni, mint a kis gerezdeket), az apraját nyugodtan a földben lehet hagyni.

Következő évre magszárat nevel, amiben apró kis fokhagymák vannak. Ezt elültetve folyamatosan lesz saját fokhagymánk.

Ha egyszerűen csak hagyjuk, hogy a magszárról szétszóródjon kertünkben az apró hagymácska, úgy lesz fokhagymánk, hogy soha többet nem kell vetni, vagy a duggatással bajlódni.
Egyszerűen évről – évre onnan húzzuk ki a fogyasztásra szánt fokhagymánkat, ahol más veteménynek útban van. Közben pedig kihasználjuk a fokhagyma növényvédő szerepét is, hiszen szinte alig van olyan vetemény, ami nem társítható a fokhagymával.

A nálunk kereskedelemben kapható és általában termelt változat nem hoz magot. Vannak tavaszi és őszi fokhagymák, amelyeknek az ültetési időpontját nem ajánlott felcserélni, vagyis az őszieket ősszel, a tavasziakat tavasszal kell elduggatni.

Nálunk a fokhagymát úgy szaporítják, hogy a gerezdekből álló és csupán fellevelek által összetartott hagymát szétszedik, és a gerezdeket duggatják a földbe.
Az a tapasztalat, hogy az őszi fokhagyma duggatása eredményesebb, mert nagyobb és biztosabb termést ad, mint a tavaszi!

Bár a fokhagymát nem szoktuk a lakásban termelni, de ha a tetvesedésre hajlamos szobanövények földjébe egy gerezd fokhagymát eldugunk, távol tartja a kórokozókat!

RECEPT

Végül pedig egy különleges receptet ajánlok, amit érdemes kipróbálni:

Az egész fokhagymafejek tetejét éles késsel levágjuk, majd egy tepsibe, alufóliára, egymás mellé ültetjük őket.

Minden fejet meglocsolunk egy kevés olívaolajjal, lassan csurgatva rá, hogy az olaj befolyjon a gerezdek közé.
Kis sóval meghintjük. Ízlés szerint akár egy kis borsot is tehetünk rá, de nem szükséges.

Befedjük alufóliával, és 200 C°-on kb. 45 – 50 percig sütjük.

Ha a tepsibe teszünk mellé még alaposan megmosott héjas burgonyát is, készen van egy remek vacsora.
A sült fokhagymát akár pirítósra kenve, vagy hús mellé, vagy bármilyen más párosítással is különleges gasztronómiai élményben lehet részünk.