ROBOTPILÓTA ÜZEMMÓD

Manapság divatos szóhasználat a robotpilóta üzemmód. Ez a megnevezés nagyon találó, hiszen időnk nagy részét az automatikus cselekvéseink töltik ki még akkor is, amikor ezek már nem szolgálnak minket.

Létezik ugyanis bennünk egy “robotpilóta”, amit nem a vágyaink, hanem a hitünk, az uralkodó elvárásaink irányítanak.

Beszéljünk a tudatalattinkról!

Néhány emberi jellemzővel kezdem:

Bár mi emberek tudatos lényeknek tekintjük magunkat, de az igazság az, hogy döntéseink 90%-át belső mechanizmusunk automatikusan, érzelmi alapon hozza meg.

Csak utólag keresünk a döntésünk igazolására szolgáló logikusnak tűnő, racionális érveket.
Ezért hatnak ránk olyan erősen a jól elkészített reklámok, az érzelmeket megmozgató filmek, a jó duma, a jóbarátok véleménye, stb. mert mindez az érzelmeinket befolyásolva közvetlenül a tudatalattinkba, az automatikus döntéshozó központunkba épül be.

Az igaz, hogy vészhelyzetben ez az automatizmus a testi épségünket és esetenként az életünket is megmentheti azzal, hogy a veszély felismerésekor képesek vagyunk gondolkodás nélkül azonnal, vagyis nagyon gyorsan cselekedni.

Ilyenkor szoktuk utólag mondani, hogy nagyon megijedtem!

Tudod-e, hogy nem azt hisszük, amit látunk, hanem azt látjuk meg a világban, amit hiszünk?

Mindenki a “saját valósága” szerint érzékeli a világot, a szűrő szerepét a figyelmünk irányulása és a hitvilágunk tölti be.

Ez egy hatalmas csapda!

Az agyunk nem képes a ránk zúduló hatalmas információ mennyiséget feldolgozni, nem elég gyors és nem áll rendelkezésre a szükséges “adatfeldolgozási” kapacitás sem.

Ráadásul az elménk hajlamos átsiklani az ismeretlen dolgok felett.

Saját magam vonatkozásában ezt úgy szoktam megfogalmazni, hogy amiről nem tudok (például egy üzleti lehetőség), az számomra nem is létezik. Ha valahol találkozom vele, nem ismerem fel a jelentőségét, átsiklom felette.

Tudatunk kénytelen szelektálni, automatikus reakciókat beépíteni, hogy lépést tudjunk tartani a gyorsan változó külső világgal.

Íme, megkerült a saját robotpilótánk, de nevezhetjük a szokásainknak is!

Tanuljuk meg néha kikapcsolni a robotpilótánkat!

Amikor szokásaink már nem szolgálnak minket, tanuljuk meg kikapcsolni ezt a robotpilótát, és programozzuk újra.

A tanulás célja legyen az új dolgok megismerése, a második a megszerzett elméleti tudás begyakorlása, olyan cselekvéssé alakítása, amit a tudatalattink segítségével szinte automatikusan, gondolkodás nélkül tudunk végrehajtani.

A tanulás során a saját robotpilótánk átprogramozását, majd a gyakorlás segítségével a finom programozását végezzük el.

Ha valamit meg akarunk tanulni, azt gyakorolnunk kell!

Eleinte ügyetlenül csináljuk, de idővel egyre ügyesebbek leszünk és végül, ha nagyon akarjuk, és a figyelmünk ott marad, a mestereivé válunk az elhatározott célunknak.

Még egy nagyon fontos dolog, és ez a beállítottságunk.

Ha pozitív a hozzáállásunk az élethez, akkor a “lehetőségeket” látjuk benne, azokra koncentrálunk.
Emiatt a dolgok legnagyobb része sikerülni is fog nekünk.
A tudatalattink úgy hajtja végre a dolgokat, hogy igazolja a hitünket.

Ha negatív a hozzáállásunk, akkor is igazunk lesz, mert a tudatalattink ezt a parancsot is hibátlanul hajtja végre.

Csak ebben az esetben kudarc kudarcot követ, siralmas a végeredmény, hiszen tudatalattink most is igazolja hitünket.

Mi köze van mindennek az életünk nagy kérdéseihez, vagy a problémák megoldásához? –  kérdezheted joggal.

Véleményem szerint nagyon is sok!

Néhány kérdéssel szeretném segíteni ennek felismerését.

Jogosan reméled-e a problémáid megoldódását, ha továbbra is mindent ugyanúgy csinálsz, mint eddig?
– Szerintem nem!

–  Elegendő elhatározni, hogy mostantól másként csinálom a dolgokat, ha a cselekedeteink 90%-a automatikusan történik meg?
– Szerintem nem!
Gondolj a legutóbbi újévi fogadalmadra! A nagy elhatározások általában jó, ha két hétig kitartanak, aztán elsodorja őket a napi rutin.

Képes leszel bármit is sikeresen megoldani, ha jelenleg pesszimista a beállítottságod?
– Szerintem nem!

A változás elkerülhetetlen és szükséges,
ezért fontos az önismeret

Minden nap és mindig változunk, máshogy látunk dolgokat, fejlődünk.

Ez a változás nagymértékben függ attól is, mennyire tudtunk változtatni régi nézeteinken, szokásainkon, mennyire figyelünk megérzéseinkre, amik vezetnek minket.

Mennyire figyelünk befelé és javítjuk, amit kell. Mert minden belőlünk indul és tőlünk változik.

Van remény, de kőkemény munka a változások keresztülvitele, mivel először saját magunk megváltoztatásán kell dolgoznunk!

Mert az ember bármit elérhet és bármivé válhat, amiben hinni tud.
(A vonzás törvénye)

Életünk megváltoztatásához a szokásaink és a beállítottságunk lépésről lépésre történő változtatását kell megoldanunk. Ehhez pedig jó lenne azt is tudni, mi miért történik velünk.

“Az első lépés, hogy eljuss valahová,
a döntés,
hogy nem akarsz ott maradni,
ahol éppen vagy!”

Ebben tudok segíteni neked, ha IDE KATTINTVA tovább olvasol.