A lila, mint szó, ó indiai eredetű és e nyelven orgonavirágot jelent. A magyar nyelvbe a francián és a németen keresztül érkezett.
Kék és vörös egyenlő arányú keverékéből jön létre, többen bíborként is emlegetik, holott nem az, de igencsak közel áll hozzá, pont a határsáv.
A növények között az ibolyában találjuk meg e színt, melynek olajából a középkorban altató orvosságot készítettek, de még ma is használják parfümanyagként.
Mindenkor az uralkodók, királyok színe volt, a jólét, luxus, méltóság, uralkodás, hatalom analógiája.
Szimbolikusan a változás, misztikum, a szolgálat, a hit, a gyógyítás köthető hozzá.
Érzelmi jelentése az egyensúly, a mértékletesség, a kiegyenlítődés, spiritualitás.
Aki szereti e színt, fogékony a szellemi ébredésre, fejlődésre, a spiritualitása kibontakoztatására, a változásra. A hetedik csakrához köthető.
Lakásban, lakberendezés tekintetében óvatosan bánjunk vele. Kisebb területen, kiegészítőkként kellemes, nyugtató hatást kelt, de ha túlzásba visszük, nyomasztó, lehangoló lehet.
A lila szín gyulladáscsökkentő, memóriajavító, álmatlanság esetén segít. Javítja az intuíciót és a kreativitást, segíti a kapcsolódást a felsőbb szellemi szintekre.
Egyensúlyba hozza a két agyfélteke működését.
Kristályok közül az Ametiszt kapcsolódik hozzá. Ékszerként viselhetjük, marokkőként használhatjuk, segít a meditáció elmélyítésében, a függőségek kezelésében.
Mivel maga a szín védelmet is nyújt, ezért igen sokan rendszeresen hordják e követ magukkal a mindennapokban. Autónkban is lakik egy Ametiszt.
Meg kell még említeni St Germain gróf (alkimista) „ibolyaszín lángját„, mely a feljegyzések szerint segíti a megtisztulást a régi mintáktól, a karmikus blokkoktól, a negatív energiáktól. Mindent megtisztít, mindent eléget, ami már nem szolgál minket és csak azt hagyja meg, amire szükségünk van a további utunkhoz.
Eszembe jutott egy verssor, amikor a tanítóképző főiskola nyílt napján vettünk részt egy kedves ismerősömmel. Ezt a verset elemezgettük.
Talán Pilinszky… a címére sem emlékszem már, csak erre a pár sorára:
„Lila ágon, lila fecskék, lila álmom csicseregték…”
Rég volt… szép volt… talán már ott üzent nekem a lila. Csak akkor még nem hallottam meg.