Valóban így van? Na de mi olyan különleges bennem? – kérdezhetné bárki. A válasz erre nagyon egyszerű: minden. Mindannyian csodálatos lények vagyunk, és hasznát vehetnénk egyedülálló, Isten adta értékeinknek, tehetségünknek az életünk minden területén.

Csak el kellene fogadni, hogy egyediek és különlegesek vagyunk.

Ezt észben tartva ha tudjuk, kik vagyunk, és mit miért teszünk, akkor már kezdjük megérteni önmagunkat, képessé válunk jobbá tenni személyiségünket.  Akkor megtudjuk, hogyan élhetünk együtt másokkal anélkül, hogy kompromisszumot kellene kötnünk, vagy bármi olyat tenni, ami nem a kedvünkre való. Amint megtanuljuk kibontakoztatni azokat a jó tulajdonságainkat, amelyek bennünk vannak, sokkal kedvezőbb színben tűnnek fel előttünk mások is.

Valamennyien szeretnénk jobbá válni.

Elképzeljük, hogy egy csapásra ékesszóló, vonzó megjelenésű, szerethető, kiváltságos személyiséggé alakulunk át. Ennek következtében majd fesztelenül beszélgetünk, magunkkal ragadjuk az embereket, elbűvöljük és ihletet adunk nekik. Azt gondoljuk, hogy ez csak álom lehet. Azon rágódunk, hogy az életben miért csak másoknak sikerül minden, és miért vagyunk mi olyan elfuseráltak?

Megnyugtatlak.
Valószínűleg az a másik is ugyanígy érez, és lehet, hogy éppen rólad gondolja, hogy tökéletes vagy.

Igaza is van!
Mindenki úgy tökéletes, ahogy van! Csakhogy mindannyian mások vagyunk, más vágyakkal, más képességekkel, nem tehetünk úgy, mintha ugyanolyanok volnánk, és az életünk sem alakulhat ugyanúgy, mint másnak. Ahány ember, annyiféle, és annyiféle tulajdonsággal születik, nincs varázsige, ami mindannyiunkkal csodát művelhetne. Amíg fel nem ismerjük egyediségünket, csak csodálkozhatunk, miként lehetséges az, hogy ugyanazon tanfolyam résztvevői, akik ugyanazt az előadót hallgatták ugyanannyi ideig, mégis más-más eredményt érnek el.

 

Azért vagyunk itt, azért írok és Te azért olvasol most, hogy mindannyian megismerjük igazi, legbensőbb énünket, mielőtt változtatni próbálnánk azon, ami belőlünk kívülről megmutatkozik. Bár én írok és Te olvasol, mégis azt mondom, hogy én is ezen az úton haladok. Most szerzem azt a tapasztalatot, amelyik azt mutatja meg nekem, hogyan tudom átadni másoknak a saját ismereteimet.

Mivel tudatos vagyok a tevékenységemre, így nem foglalkozom közben mással, gondolataim erre fókuszálnak, minden mozzanatát megfigyelem. Azt is megfigyelem, hogy hogyan hat ez vissza rám. Sokat tanulok én is, a saját írásomból.

Mivel tapasztalatokat szerezni születtünk a Földre, ezért soha nem tudhatjuk, hogy holnap mi következik, és hogyan reagálunk rá. A váratlan helyzetek éppen azért vannak, hogy abban a szituációban, történésben is megismerjük önmagunkat. Megfigyeljük magát az eseményt, megfigyeljük saját reakciónkat, és ebből tanuljunk.

Hogy mit értek ez alatt?

A mai korunk embere elfelejtette – vagy ha fiatal, akkor már meg sem tanulta – a figyelmet. Az információ zűrzavarban, amelyek nap – mint nap érnek bennünket, a felgyorsult világban, amikor nincs idő semmire, nem figyeljük meg pontosan, hogy mi történik körülöttünk és azt sem, hogy mit mond az, aki beszél hozzánk.

A másik ember elkezdi a mondandóját és abban a pillanatban már tudni véljük, hogy mit akar mondani. Agyunk már a válaszon gondolkodik ahelyett, hogy figyelemmel meghallgatná a másik felet.

Válaszol gondolkodás nélkül, anélkül, hogy a másik kérdezett volna. Nem csoda, hogy az emberek elbeszélnek egymás mellett.

Nem egyszerű lelassulni. De meg kell tennünk, önmagunk érdekében. Úgy tűnik, most az események is ezt a célt szolgálják. Lassulj le, fordulj befelé, és ne engedd, hogy a külvilág elvonja a figyelmedet önmagadról. Sokan azt gondolják, hogy a tudatosság valami elvont fogalom, pedig egyszerűen csak azt jelenti, hogy érzékelés és megértés.

Amikor tudatosan nézünk/hallunk/olvasunk/írunk stb. valamit, akkor megfigyeljük és felismerjük annak a dolognak/beszédnek/stb. a létezését és szerepét, és csak azt látjuk, ami valóban ott van.
Amit észlelünk, ahhoz nem teszünk hozzá semmilyen más feltételezést, vagy érzést, és nem hagyunk figyelmen kívül semmit, ami ténylegesen ott van, vagy ami ténylegesen elhangzik.

Tegyél egy próbát!
Görgess vissza az oldal az elejére, és a továbbiakban úgy olvass szóról –szóra, hogy közben semmi másra nem gondolsz, nem sietsz, minden szónak figyelsz az értelmére, mégpedig úgy, mint egy kívülálló.

Egyetlen szót sem vonatkoztatsz magadra, sem másra! Nem helyesled, és nem helyteleníted, amit olvasol, nem formálsz véleményt róla, nem minősíted. Csak engeded, hogy a szavak értelme beáramoljon az elmédbe. Ez a tudatosság.