A színekről

Ha kimondom a szót: „szín”, „színes”, mindenkinek a boldogság, a jókedv, a vidámság jut eszébe. Képzeljük el, milyen lenne világunk színek nélkül!? Szomorúan szürke, egyhangú, hangulattalan.(Ne húzzuk le azért a szürkét, majd megismerjük jelentését. Annyira nem szomorú.)

Igen, a színek szépek, velünk, körülöttünk vannak mindig, szeretjük őket. Általában… Na, jó, van, amelyiket kevésbé, sőt, olyan is van, amit ki nem állhatunk. Mindegyiknek jelentősége van. Erről majd a későbbiekben…

De mi is az a szín?

Színt vagy fényt látunk? Fény-e a szín?

Fényes nappal van, vagy színes nappal van?

Hogy is van ez?

Nem szeretnék mélyebb fizikai fejtegetésekbe bocsátkozni, inkább az egyszerűségre és az érthetőségre törekszem.

A fény tulajdonképpen emberi szemmel vagy a bőrünkkel érzékelhető elektromágneses sugárzás.

Megkülönböztetünk természetes és mesterséges fényt, valamint szemmel látható és szemmel nem látható (ultraibolya és infravörös sugárzás) fényeket.

Newton 1666-ban felfedezte, hogy a prizma a fehér fényt különböző színekre bontja. Minden szín más hullámhosszon rezeg, így a különböző színek más és más tulajdonságokkal rendelkeznek.

Más-más érzést, más-más érzetet váltanak ki belőlünk és minden egyes tárgyról másképp verődik vissza.

Megint csak egyszerűen fogalmazva: minden tárgy részecskéi máshogy verik vissza és nyelik el a fényt. Az emberi látás a visszaverődő fényeket, azok egyedi hullámhosszát színként érzékeli.

Hogyan is látunk?

Az emberi idegrendszer a szem retinahártyáján található más-más hosszúságú, úgynevezett „csapok” fényre adott válaszai szerint különíti el a színeket, így okozva különböző színérzetet az élőlények számára. Érdekességként megjegyzem, hogy nem minden élőlény lát egyformán színeket.

Minden állat rendelkezik „látósejttel” ami viszont nem nevezhető szemnek, hisz hiányoznak azok a segédszervekkel (szemlencse, szemmozgató izmok, a fent említett „csapok”, stb), amitől az szem lenne. Ezért sok állat primitív érzékelő rendszerrel él, ezért nem is láthat annyiféle színt, mint az ember.

Az alacsonyabb fejlettségű gyűrűs férgek esetében ez annyit jelent, hogy szinte csak fényt érzékelnek.

Ez egy nagyon érdekes téma, ezért kicsit kutattam és az alábbi feljegyzéseket találtam:

„Az élőlények látása sok mindenben különbözik: alakfelismerésben, a színek érzékelésében, felbontásban és a térlátás képességében. Az utóbbi évek folyamán a kutatók egyre többet tudnak meg az állatok látásáról, és így sok tévhitet is sikerül eloszlatniuk. Kiderült például, hogy a kutyák és a macskák nem teljesen színvakok, mint korábban gondolták, valamint az is, hogy egyes rákok még a madarak látóképességét is túlszárnyalják.”

„Az összetett szemek több szempontból túl is szárnyalják a gerincesek szemét. A legtöbb rovar képes érzékelni az ultraibolya fényt valamint a polarizált fényt is. Előbbinek azért van jelentősége, mert a számunkra egyöntetűen sárgának vagy fehérnek látszó virágok a rovarok szemében különleges mintákkal tarkítottak. Ezek az ultraibolya fényt visszaverő mintázatok szinte leszállópályaként irányítják a virágot beporzó rovarokat a virág bibéje és porzói felé.”

„A legfejlettebb szem a lábasfejűeknél és a gerinceseknél megtalálható hólyagszem. Alapfelépítése minden állatnál azonos. Megtalálható benne a szembe jutó fényerősséget szabályozó szivárványhártya (melynek nyílása a pupilla), az eltérő távolságra fókuszálást lehetővé tevő lencse, valamint a fényérzékelő sejtekből álló retina, amelyre a környezet fordított képe vetül.

A szemgolyóban található érhártya teszi lehetővé a szerv vérellátását. Az ideghártyában (retinában) helyezkednek el a jelfogók (receptorok): a csapok és a pálcikák. A pálcikák a fényt és a sötétséget különböztetik meg, míg a csapok színérzékenyek. A hólyagszem – elvben – tökéletes képalkotásra képes, ennek ellenére a különböző állatcsoportok között, sőt még a csoportokon belül is jelentős különbségek lehetnek például a képalkotás élessége vagy a színlátás között.”