Az ezüst
A minap megláttam egy csodálatos fotót a Balatonról. Vadász Péter készítette. Ezüstben szikrázik, semmi más, csak ezüst.
Mit is ad nekünk az ezüst, amellett, hogy szép?
„Tükörbe sokáig kell nézni, sokszor és sokáig, amíg végre megismeri az ember igazi arcát. A tükör nem csak sima ezüstlap, nem, a tükör mély is, mint a tengerszemek a hegyekben, s aki nagyon figyelmesen hajol (…) felülete fölé, egyszerre a mélybe lát, s mindig új és új mélységeket lát, s mindig messzebb dereng az arc, mely a tükör fölé hajol, s mindennap lehull egy álarc az arcról.”
Márai Sándor
Kedvelt ékszerünk, viseljük nyaklánc-, karkötő-, fülbevalóként. Tudjuk róla, hogy termálvízbe, jaj, ne menjünk vele, mert feketedik.
Használják üvegragasztásra, különböző eszközök előállításához (étkészlet, fogászati kellékek stb). Fertőtlenítő hatását a gyógyászatban és ivóvíz csírátlanítására használták, szükséges a tükörgyártáshoz.
Tükörgyártáshoz… igen, az ezüst visszatükröz. Visszatükrözi hibáinkat mentegetés, torzítás és ferdítés nélkül. A hibáinkat nem kell negatívként értékelni, nem kell szégyellni, elrejteni, hiszen tanulhatunk, tanulunk belőle, ami abszolút csak a hasznunkra válik.
A hiba maga a fejlődés. Ha nem vesszük figyelembe, újra és újra megmutatja magát, mindaddig, amíg nem tanulunk belőle.
Az ezüst spirituális nyugalom. Megnyugtatja az idegeket, a hormonokat, helyreállítja egyensúlyunkat.
A legkönnyebben úgy juttathatjuk szervezetünkbe az ezüst gyógyító hatását, ha a csillagokra és a Holdra szegezzük tekintetünket és egy rövid időt velük töltünk.
A holdfényben való szeretkezést misztikus és varázsos élménynek tartják.