Este egy pszichológus megemlítette, mennyire fontos, hogy beszélgessünk. Igen, pontosan ezt tapasztaltam én is. Az elmúlt napokban, hetekben igen erőteljesen megéreztem ennek fontosságát. Gondoltam, megírom tapasztalatomat e témában.
Hajnali „pisisétám” pontosan 3 óra 3 perckor történ. A numerológiában a 3-as szám a kommunikáció energiája. Köszönet és hála az égieknek, ez megerősítés volt számomra. Tehát írok…
Most (2020.03.17.) és még egy jó ideig olyan helyzetben vagyunk, leszünk, ami más, mint az eddigi napi rutinunk.
Otthon vagyunk, elmaradnak a találkozások és ezzel együtt a beszélgetések is. Aki szerencsésebb, nem egyedül kell eltöltenie a napokat.
Igaz, annak sem könnyű most, aki szerettei körében lehet.
Személyesen jobb most nem kapcsolódni, de szerencsére van már lehetőség bármekkora távolságból kapcsolatot tartani szeretteinkkel, azokkal az emberekkel, akik fontosak nekünk, akikkel jólesik megosztani érzéseinket.
Sok levelet kapok mostanában, melyekből látom, mennyire nagy szüksége van most erre mindenkinek, nemtől, kortól, hivatástól függetlenül.
Óriási segítség az embernek, ha KIBESZÉLHETI – KIÍRHATJA magából ami a lelkét nyomja.
Sok mindent megbeszélhetünk szeretteinkkel, de vannak dolgok, melyről nem teszünk említést, mert TARTJUK MAGUNKAT. Mert mi ERŐSEK VAGYUNK. Mert úgy gondoljuk, NEKÜNK MÁR NEM SZABAD ELGYENGÜLNI.
Érzéseink vannak! Éljük meg őket! Beszéljünk róluk!
Hallottam már olyan tanításnak nevezett akármit is, hogy nem szabad panaszkodni, és ez sok embert visszatart attól, hogy elmondja, kimondja, kibeszélje magából azt, ami bántja, ami a fájdalma. Mert ezek a „tanítások” azt nem tanítják, mi a panaszkodás és mi nem az.
Többet árt, ha nem engeded ki magadból azt, aminek ki kell jönni, mintha nem tartod be a „szabályt”. BESZÉLJ!
Ne nyeld le a „falatot”, ha nem akarod és nyugodtan köpd ki, ne tartsd a szádba! (Biologika, Új Germán Medicina… ahogy tetszik.)
Ez most egy hirtelenül, rajtunk kívülálló ok miatt bekövetkezett, erős érzelmi megrázkódtatás mindannyiunknak. Nehéz ezt megélni a legnagyobb hívőknek, az erős hitűeknek is. Mindenkit megérintett, felrázott az elmúlt napok történése.
Ha csak azzal tudsz segíteni a másiknak, hogy meghallgatod, kérlek TEDD MEG!
A félelem is enyhül, ha beszélhetünk róla, ha fókuszba tesszük, de ne nagyítsuk fel! Váljunk megfigyelőkké. Ezt az érzelmünket sem szabad elnyomni! Egy egészséges, természetes és szükséges emberi reakció a veszélyeztetett helyzetekben. A félelem hasznos is tud lenni, motivál. Vannak vélt és valós félelmek, különbséget kell tudni tenni. Most viszont indokolt, de nem szabad beletemetkezni.
Azt tapasztalom, minden téren, minden szempontból nehéz ez a helyzet most mindenkinek. A bizonytalanság, a kilátástalanság, a türelmetlenség és még sorolhatnám, mi minden kapott most teret.
Néha jobban érezzük magunkat, aztán jön a pánikérzés. Hullámzó érzelmekkel, zavarodottan nézünk magunk elé és halljuk a kérdést: most mi lesz?
Kezelni kell ezt az érzést, de nem úgy, hogy nem veszünk róla tudomást. Nem is fog sikerülni nem foglalkozni vele.
Viszont, a szükséges információkon kívül ne TÖMJÜNK mindent magunkba! Nem nézünk TV-t csak este, hogy tisztában legyünk azzal, mi most a feladat.
Például, nem olvasunk el minden cikket a közösségi oldalakon. Van belőlük bőven, hiszen sok embernek pont az esik jól, ha megosztja a véleményét. Viszont az nem biztos, hogy a miénk is.
Csak akkor fogadjunk el teóriákat – mert csak az van, semmi konkrétum – ha nekünk jólesik! Hogy ez most miért történik, majd megtudjuk idővel. Most MOST van.
MOST saját magunkkal foglalkozzunk, a lelkünkkel, ami most úgyis kéri a gondoskodást, törődést.
Sok minden átértékelődik majd a napokban bennünk. Ne ijedjünk meg a feltörő érzésektől, csak figyeljünk! (Tömény és kőkemény felismerésen, önmegismerés!)
MOST nem hazudhatunk magunknak! Bizony, ha figyelünk, rengeteg minden felbukkan azokból a bizonyos kis rejtett bugyrokból, amiket eddig a zaj, a rohanás szorosan bezárt…
MOST ennek van ideje. Szerintem. De tőlem se fogadj el semmit, ami nem esik jól neked!
Figyeljünk magunkra és figyeljünk másokra is! HALLGASSUK MEG azokat, akik hozzánk beszélnek, nekünk szeretnék elmondani érzéseiket!
Amellett, hogy ez óriási segítség, azt tapasztalom, rengeteg-rengeteget tanulhatunk is belőle. Tapasztalom!
Nem kell tanáccsal ellátni senki, ha nem kéri! – meg hát egyébként is… hasznosabb elmesélni saját tapasztalatainkat, mint valahonnan átvett okosságokat nyomatni… aztán az illető eldönti, az ő esetében hasznos-e amit hallott… na, de ez csak az én véleményem.
