Sok szép levelet kapok, melyek mindig megmelengetik szívemet és nagy elismerése munkámnak, motiváció a folytatáshoz.
Az írója beleegyezésével közzé is teszem.
„Elküldenék egy mesét Neked, amit én írtam, a színek inspiráltak rá. Ezzel köszönném meg a sok segítséget!
Címe: A szürke világ
Volt egyszer egy világ, amely szürke volt és hideg. Kicsit olyan volt, mintha egy fekete-fehér film játszódna. Az emberek csak élték a szürke, monoton hétköznapokat, mindenki üresnek érezte magát és unottnak. Nem tudták, hogy mi az, hogy öröm és mély, tiszta szeretet, amely fényt hozna a szívükbe. Hiszen csak az világíthatja be a világot, a többi szín talán csak mese, gondolták.
Mivel ezt a szürke életmódot szokták meg, így fogalmuk sem volt róla, hogy ezen kívül van más is a világon.
Egy napon egy kislány elkalandozott a többiektől egy kirándulás során. Az erdő mélyén találta magát, ahova egy ösvény vezette egy kis eldugott faházhoz. Kicsit tartott tőle, hogy vajon mit találhat benne.
Biztosan jó ötlet belépni az ajtaján? De persze hajtotta a kíváncsiság, csak félt egyedül. Végül bejutott a faházba, amely igazán romos volt belül is, és volt bent egy ajtó, amelyen az alábbi felirat állt: „Ha kinyitod ezt az ajtót, akkor szín borul a világra, és eltűnik a köd.” Sokáig gondolkodott azon, hogy kinyissa-e azt.
Azt gondolta magában mi van, ha sose talál vissza a többiekhez? Már így sem tudja hol van, mi lesz vele? Nagyon félt, szinte rettegett. De mégis legbelül érezte, hogy most vagy soha. Valamiért erre vitte az útja.
Nagy levegőt vett és kinyitotta az ajtót.
Ekkor hatalmas, csillogó színkavalkád tört ki belőle egy tornádó formájában. Beszippantotta őt is, akkora ereje volt. A kislány csak menthetetlenül haladt a tornádóval együtt, nem érzett se időt, se fizikai súlyt, mert a levegőbe repítette.
A tornádó belsejében végig látta, ahogy színekbe borul a világ. Minden megváltozik, mintha élne. Hasonlót eddig sosem látott, vagy érzett, hiszen szürke volt minden. A tornádó kezdett lecsillapodni, egyre kisebb lett és ártatlanabb.
A kislány épségben a földre érkezett. Ekkor végigmérte saját magát, és színes ruhákban volt. Örömében potyogtak a könnyei, és hálás volt, hogy ennek részese lehet. Ekkor meghallotta az elvesztett kirándulós társait, és újra visszatalált hozzájuk, akik már nagyon keresték őt.
Mindenki színes volt, és az erdő sem volt már a régi.
Eltűnt a szürke köd, és felváltotta azt egy színekben pompázó világ. Csak meg kellett találni a szívét a világnak, hogy újra beszínezhesse valaki. De ezt csak olyan tehette meg, aki nyitott volt, még hitt a csodákban.
Egy tiszta gyermeki lélek tudta csak meglátni a roskadozó faházat, és a benne rejlő faajtót, amelyet nem sokan láthattak. Nem minden a külső, van, hogy az omladozó falak mögött egy igazi kincs van elrejtve. Ezt csak a szív mutatta meg, és aki elzárja azt, ahol nem az érzelmeké a főszerep, ott eltűnnek a színek.
Mert a színeket mi éltetjük és a szívvel teli élet. A szív színekkel együtt dobog, de ha megkeseredik, akkor onnantól már csak szürkének lát mindent.
Szeretettel: Anikó
Kapcsolat
Ha szeretnéd felvenni velünk a kapcsolatot, vagy
kérdésed, hozzászólásod van,
akkor küldj egy üzenetet, hamarosan válaszolunk.
Adataidat tiszteletben tartjuk, nem osztjuk meg senkivel.
Adatkezelési tájékoztatónkat ide kattintva olvashatod el.
