TE TUDSZ ÖRÜLNI?

Nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy keressük minden napjainkban az apró örömöket. Elsősorban azért tartom ezt fontosnak, mert meggyőződésem, hogy amire figyelünk, az erősödik az életünkben. Hiszem, hogy mindannyiunk életében napi szinten vannak olyan események, aminek örülhetünk, és ha ezt az örömöt meg is éljük, újabb örömteli helyzeteket teremtünk magunknak. Ráadásul az öröm nem csak a testet, lelket gyógyítja, hanem a külső világunkat is. Hiszen az öröm a Lélek gyümölcse. Hatással van mindarra, ami történik velünk.

Az örömteli élet alapvető feltétele az elfogadás, elengedés, valamint megosztani másokkal az örömöt. Ez utóbbi azért is nagyon fontos, mert mindenki akivel találkozunk, önmagunk visszatükröződése. Így saját örömömet a mások arcára csalt öröm által ismerhetem fel legkönnyebben. Az öröm Isten adománya, és mint ilyen, megfoghatatlan, láthatatlan, szavakkal leírhatatlan, mégis a bennünk lévő Szentlélek által hívható életre.

“Hogyan is válhatnál egyre tudatosabbá a benned lakozó Szentlélekre, ha nem az Ő hatásai által? Szemeddel nem láthatod, füleddel nem hallhatod Őt. Akkor hát hogyan érzékelheted? Ha örömöt okozol, és mások örömmel reagálnak rád, az azt jelenti, hogy akkor is kell lennie benned valaminek, ami képes kiváltani ezt az örömöt, ha te magad nem tapasztalod meg azt. És ha ez ott él benned, és képes örömöt okozni, és ha látod, hogy bizony örömöt vált ki másokból, akkor szükségképpen elkülöníted azt magadban.

Csak azért tűnik úgy számodra, hogy a Szentlélek nem vált ki következetesen örömöt benned, mert te magad nem váltasz ki következetesen örömöt másokban. Az ő reakcióik alapján értékeled a Szentlélek következetességét. Amikor következetlen vagy, nem mindig váltasz ki örömöt, és így nem mindig ismered fel az Ő következetességét sem. Amit testvéreidnek ajánlasz, azt ajánlod fel Neki is, mert Ő nem adhat többet annál, mint amit te felajánlasz. Ez nem azért van, mintha a Szentlélek korlátozná, ami megadható, hanem mert te magad korlátozod a saját befogadóképességedet. A befogadás döntése egyben az elfogadás döntése is. ” (Csodák Tanítása Törzsszöveg. 9.fej. VI. 1-2.)

Az öröm bennünk van!

Amiért mégsem találjuk, azt elvárásainknak köszönhetjük. Ám ha elfogadunk mindent a maga valójában, nem akarunk semmit és senkit megváltoztatni, és mi is olyannak mutatkozunk amilyenek valójában vagyunk, ha önzetlenül és szeretetteljesen végezzük feladatainkat, ha alázattal – de nem megalázkodva – tekintünk a világra, felszínre tör az öröm forrása.

Ha abbahagyjuk a múlton való bánkódást és a jövő miatti aggodalmat, életünknek most pillanatait percről – percre megéljük, felfedezzük, hogy minden pillanatunk örömteli.

Ha nem találod mégsem magadban, légy nagylelkű, tedd céloddá, hogy minden nap valakinek örömöt szerzel. Szolgálni, megosztani és áldozatot hozni, ezek az alapvető jellemzői az örömteli életnek. Meglátod, már az is felébreszti a benned rejlő örömöt, ha elképzeled, amikor más valakinek örömöt okozol.

Oldalaink támogatója: borkaszandal.hu

Tovább