CSALÁN

URTICA DOICA (nagylevelű) és URTICA URENS (aprólevelű)

A nagy csalán (Urtica dioica) az egyik legismertebb gyom és gyógynövény. A csalánfélék (Urticaceae) családjába tartozik. A növénycsalád nevét a latin éget szóból kapta. A csalán magas termetű ( kb. 50-150 cm magas), csalánszőrökkel borított, szögletes hajtású, indás évelő növény. Minden szervén megtalálható csalánszőrök, érintése égető, viszkető érzést okoz, apró kiütésekkel. Függőleges gyöktörzse szerteágazó gyökérben folytatódik, melyhez oldalra messze kúszó tarackokat is hajt.

A csalán levelei szíves-tojásdad vagy lándzsás, hosszan hegyesedők, durván fűrészes szélűek.
A csalán szár csoportosan nő, felálló vagy felemelkedő, üreges, négyszögletű.
A porzós virágok lecsüngő füzéreket, a termősek kis csomókat alkotnak. A növény kétlaki, a porzós és a termős virágok külön-külön egyedeken fejlődnek. Termése a makkocska, mely fénytelen szürke színű tojásdad és oldalról lapított alakú.

A csalán előfordulási helye: Üde, nedves erdők, vágások, szurdokerdők, gyomtársulások, mocsarak.

A csalán egyike azon növényeknek, melyet sajnos szívesen nyilvánítunk haszontalan gyomnak, haragszunk rá, mert összecsípi kezünket, lábunk szárát kirándulás közben.

A csalánnak közel 80 faja ismert szerte a világon.

A csalán népies neve: csóvány, csólyán

Reumatikus fájdalmaknál a csalánnal veregetés nem csak nagyanyáink meséje…….

A csalánt ízületi, reumatikus fájdalmak gyógyítására már az ókorban is használták. A római katonák hideg éghajlatú területeken csalánlevelekkel ostorozták magukat egyrészt a hideg ellen, másrészt pedig ízületi fájdalmaik miatt. Ebből a kezelési módból alakult ki az a mai napig használatos gyógyító eljárás, mi szerint a reumát és a köszvényt csalánnal kezeljük, mivel csökkenti a vér húgysavszintjét.

A csalánszőr hangyasavat, acetilkolint, szerotonint, és hisztamint tartalmaz, ezért fájdalmas és égető a csaláncsípés.

Teáját évszázadok óta fogyasztják ízületi betegségek ellen. Erősítő, vizelethajtó, vértisztító, tejelválasztást serkentő teakeverékek alkotórésze.

Gyökerének alkoholos kivonatát samponokba, tonikokba, egyéb hajápoló termékekbe teszik hajhullást csökkentő, hajerősítő hatása miatt.

A konyhában is használatos gyógynövény: leveleit főzelékként, zsenge hajtásait tavaszi levesekben és salátákban fogyasztják, sőt néha sörhöz is használják fűszerként.

Gyökere és levelei vizelethajtó és gyulladáscsökkentő hatásúak. Leveleit gyakran alkalmazzák epeés májbántalmakra is. Az egész növényből kisajtolt nedv kitűnő tavaszi tisztítókúrákhoz, az egész kiválasztó szervrendszert felpezsdíti.

A csalán leveleiből készített tea (10 gr szárított csalán 1 csésze vízre számítva) használatos vizelethajtónak, a légzőszervek és a tüdő elnyálkásodásakor, aranyérnél, vagy tavaszi tisztítókúra részeként.

A fenti esetekben a fenti főzetből naponta 2 csészényit ajánlott meginni.

Erősebb hatást vált ki  a csalán gyökeréből nyert főzet (10 gr csalángyökér 1 csésze vízre számítva)

Csalán hajszesz hajhullásra, korpásodásra (Varró Aladár Béla bevált receptje, aki a 20.század első felének legtekintélyesebb gyógyszerésze és gyógynövény kereskedője volt)

Veszünk 100 gr apróra vagdalt csalánlevelet, majd 1/2 liter vízzel és 1/2 liter almaecettel fél órán át lassan főzzük, majd leszűrjük, majd tiszta üvegbe töltjük.

Este, lefekvéskor ezzel a készítménnyel a fejbőrt laposan bedörzsöljük. Hetente egyszer a fejet meg kell mosni.

*****

Mivel a facebook oldalon a legjobb kritikusom (egyik lányom 🙂 ) felhívta a figyelmemet a hiányosságra, így hamarosan jelentkezem újra a egy másik bejegyzéssel, Csalán a kertben címmel. Ebben arról írok majd, hogyan – és miért – használjuk a csalánból készített levet a kertben.

Mária Treben ezt írja  a csalánról az
Egészség Isten Patikájából c. könyvében

„Egyszer egy orvos rádióelőadásában felhívta a figyelmet arra, hogy a csalán egyike a leghasznosabb gyógynövényeinknek. Ha az emberiség tudná, micsoda gyógyereje van, nem termesztene mást, csak csalánt. Sajnos igen-igen kevesen ismerik ezt a tulajdonságát.

A csalán minden része gyógyító hatású: gyökerétől kezdve a szárán és a levelein keresztül a virágjáig. Már az ókorban a legnagyobb megbecsülésnek örvendett. Albrecht Dürer (1471-1528) olyan angyalt is festett, aki csalánnal a kezében repül a Mindenható trónusához. A svájci Künzle tisztelendő írásaiban megemlíti, hogy a csalánt már régen kiirtották volna, ha csípőssége meg nem védi ettől. A rovar- és az állatvilág már rég eltüntette volna.

Egyszer egy hétgyermekes anyát, aki utolsó gyermeke születését követően állandóan ekcémás volt, sikerült rábeszélnem, hogy csalánteát igyék.
Hamarosan nemcsak ekcémájától szabadult meg, hanem egyidejűleg fejfájásaitól is, amelyek a szülés óta az ekcéma mellett kínozták. Azért ajánlottam neki a csalánteát, mert azt feltételeztem, hogy ennél az asszonynál legutolsó szülése után vese rendellenesség lépett fel, márpedig a csalán vese- és hólyaghomok képződése ellen is hatásos. És vesemegbetegedés gyakran jár együtt erős fejfájással.

Nemsokára megszűnt az ekcémája, és elmúltak a fejfájásai is. Mivel az ekcéma legtöbbször belső eredetű, kezelni is belsőleg kell, amihez vértisztító füvek a legmegfelelőbbek. A csalán a legjobb vértisztító és egyúttal vérképző gyógynövényünk.

Mivel kedvező hatással van a hasnyálmirigyre is, a csalánteával a vércukorszintet is csökkenthetjük. Gyógyítja a húgyutak megbetegedéseit és gyulladásait éppúgy, mint a vizeletpangást. Mivel egyúttal a székletürítést is könnyíti, főleg tavaszi kúrához ajánlható.

Mióta tudom, hogy a csalánnak milyen gyógyereje van, szokásommá vált egy négyhetes tavaszi teakúra, amikor a friss hajtások megjelennek és egy őszi teakúra, amikor a sarjúkaszálást követően mindenütt friss hajtások bújnak elő ismét.

Reggel éhgyomorra, úgy félórával a reggeli előtt egy csészével iszom belőle, napközben pedig 1-2 csészével kortyonként. A reggeli előtti adagot ugyancsak kortyonként kell fogyasztani, hogy hatását növeljük.

Egy-egy ilyen ivókúra után összehasonlíthatatlanul jobban érzem magam és minden alkalommal az az érzésem, hogy háromszor annyit tudok teljesíteni, mint általában. A családom és én évek óta nem szedünk semmiféle gyógyszert és rugalmasnak és fiatalosnak érzem magam. A teának egyébként nincs rossz íze. Cukor nélkül igyuk! Kényesebb fogyasztói azonban fel is javíthatják az ízét némi kamilla vagy borsmenta hozzáadásával.

A népi orvoslásban a csalántea hetekig tartó ivókúra formájában máj- és epebántalmak, lépmegbetegedések, még a tumort is ideértve, a gyomor és a légzőszervek hurutos megbetegedései, gyomorgörcsök és -fekélyek, bélfekélyek és tüdő-megbetegedések ellen javallt.

A teát csak forrázzuk, nehogy az értékes hatóanyag elillanjon belőle. Megelőzés céljából akár egész éven át ihatunk csalánteát, de csak egy csészével naponta. Vírusos megbetegedésektől és baktériummal fertőzött váladékoktól ugyancsak hatásosan véd.

Bizonyos életkorban csökkenni kezd a szervezet vastartalma. Fáradékonyság és kimerültség tünetei lépnek fel ilyenkor, az ember úgy érzi, hogy megöregedett és a teljesítőképessége sem a régi. Ilyen esetben a legjobb eredménnyel alkalmazhatjuk vastartalma miatt a friss csalánt. Átsegít bennünket ezen a mélyponton. Csalánkúra után viszonylag hamar jobban érzi magát az ember testileg, visszatér energiája és alkotókedve, és szemmel láthatólag külsőleg is rendbe jön…..”

….”Ha valamilyen allergiában szenvedünk (szénanátha is idetartozik) fogyasszunk hosszabb időn át csalánteát. A csalán ellenállóbbá tesz bennünket, ha hajlamosak vagyunk a megfázásra, segít köszvényes és reumatikus panaszok esetén is. Egy eichstátti hölgy három évig állt orvosi kezelés alatt nagy fájdalmakkal járó isiász miatt. Fél év alatt megszabadult minden fájdalomtól, ehhez mindössze hat teljes fürdő kellett, amelyet alkalmanként 200 gramm csalánból készítettek.

Nemrégen megismerkedtem egy 50 év körüli hölggyel, aki ritkás hajzata miatt kénytelen volt parókát viselni. Emiatt azonban még a maradék haja is kihullott. Azt tanácsoltam neki, hogy mossa meg a fejét friss csalán főzetével majd pótlólagosan csalángyökérből készült főzettél is. Megfogadta a tanácsomat, és hétről hétre látni lehetett, hogyan nőtt ki újra a haja és lett egyre dúsabb.

Minden hajnak jót tesz a csalántinktúra, amit tavasszal vagy ősszel szedett csalángyökérből mi magunk is igen könnyen előállíthatunk (lásd a Felhasználási módoknál a Hajmosás és a Csalántinktúra bekezdést). Én magam is naponta bedörzsölöm a fejbőrömet ezzel a tinktúrával, még utazásaimra és előadásaimra is magammal viszem.

Az eredmény jól látható: a fejbőr korpamentes, a selymesen csillogó haj laza, sűrű és hajlékony…….. „

„FELHASZNÁLÁSI MÓDOK
Teaöntet: 1 púpozott teáskanál csalán 1 liter vízhez: csak forrázzuk, rövid ideig áztatjuk.

Csalántinktúra: a tavasszal vagy ősszel kiásott gyökereket kefével megtisztítjuk, apróra vágjuk és üvegbe tesszük. 38-40%-os gabonapálinkával felöntjük és valamilyen meleg helyen 14 napig állni hagyjuk.

Lábfürdő: összmaréknyi (két maréknyi), kefével és vízzel alaposan megtisztított csalángyökeret és friss csalánt (szárát és levelét) 5 liter vízben egy éjszakán át áztatunk és másnap felforralunk. Amilyen melegen csak bírjuk, 20 percig áztassuk benne lábainkat. A csalán a lábfürdő idején is benne marad a vízben. Ezt a lábfürdőt újra felmelegítve, kétszer-háromszor is felhasználhatjuk.

Hajmosás: egy ötliteres edényben 4-5 összmaréknyi friss vagy szárított csalánra hideg vizet öntünk, majd lassú tűzön forrásig melegítjük. Ezután öt percig állni hagyjuk. Ha gyökeret használunk, jó összmaréknyit áztassunk hideg vízben egy éjszakán át, másnap forraljuk fel és 10 percig hagyjuk állni. A fej mosásához ilyenkor színszappant használjunk.”

Forrás: Maria Treben: Egészség Isten Patikájából c. könyv