A tegnapi (2025.04.06) havazás után ma kora reggelre már fagyott is. A hőmérő reggel -2 C-ot mutatott.
A tavasz virágba borult, majd hirtelen jön a hideg, és úgy tűnik, minden, ami épp csak életre kelt, most elveszett. De a természetnek van egy mély, ősi bölcsessége: tudja, mikor mit enged meg, és mit nem.
A virágzás nem csupán a gyümölcsről szól, hanem az életerő kifejeződése is. Ami most megfagyott, az talán idén nem hoz termést – de lehet, hogy épp ezzel teremt helyet valami másnak, valami még fontosabbnak. Nem láthatjuk át a nagy, egészet, az Isteni Rendezőelvet.
🌸 Mi ebből a tanulság? 🌸
⤵️⤵️⤵️
Egyik legnagyobb tanítómesteremnek tartom a természetet. Tanuljunk bizalommal figyelni a ritmusára! Ahogyan az évszakok jönnek-mennek, úgy jönnek az életünkben is helyzetek, amelyek látszólag veszteségek, mégis hosszú távon ajándékok.
⤵️⤵️⤵️
Fogadd el, amit a természet tanítani akar: a valódi bölcsesség a bizalomban gyökerezik.
Olvasom a sok kétségbeesett bejegyzést, „mi lesz így…”, nekem inkább példát mutat arról, hogyan érezzek, gondolkodjak.
A képen lévő mindkét boglárka virágai a földön feküdtek kora reggel, -2 C° volt akkor. Most 0 C° van, az egyik már büszkén felemelte virágait, a másik is ébredezik. Micsoda élni akarás, erő van ezekben a gyenge szálakban. Siránkozás helyett minden energiájukat az Élet megőrzésére, fenntartására fordítják.
