Kaptam egy kérdést az elfogadással kapcsolatosan. Köszönöm 🙂
Egy konkrét helyzet, esemény vagy egy adott személy okozhat nekünk igen kellemetlen érzelmeket, érzéseket.
Nem értünk vele egyet, nem akarunk a helyzetben maradni, de momentán nincs más választásunk. Nem léphetünk le, valahogy el kellene fogadnunk a másikat, a helyzetet.
Hallottuk párszor: Amit nem tudsz megváltoztatni, az fogadd el. Najóvan. Ez olyan, mint: „Amire már nincs szükséged, engedd el!”
Okos tanácsok ezek. De aki ilyeneket mond, mondja meg azt is, hogy HOGYAN!
Hogyan is fogadjunk el…
(Saját tapasztalat, saját megélés, nem átvett tanítás…)
… egy nem várt, hirtelen kialakult és rohadtul kellemetlen helyzetet?
- Lehetünk dühösek! Legyünk BÁTRAN dühösek! Szidd a helyzetet, ahogy csak kedved tartja! Kiabálj! Belefér a csúnya beszéd is. Csapd be az ajtót, vágj oda egy tányért…
- Szokták tanácsolni: „Ne sírj!” Én azt mondom, de, sírj, ha jólesik! Bőgj, ordíts, toporzékolj! A sírás vége nálam általában az ima. Ezen a ponton már megnyugvást érzek.
- Állj meg! NE AKARJ tenni a helyzet ellen! Nézz rá, legyél megfigyelő. Ne elemezd, ne méltasd, ne véleményezd! Figyeld meg!
- Hagyd, hogy legyen, ne ellenkezz!
… egy személyt, akit szeretünk (nem szeretünk) de…
- NEM KELL MEGÉRTENI, miért így, vagy úgy cselekszik, gondolkodik, él, viselkedik stb.
- Ki vagy te, miért is engedhetnéd meg magadnak, hogy kritizálj, hogy bárkit is megítélj? Ezeket ne tedd! Ő egyszerűen csak MÁS!
- Hagyd az elvárásokat! Hagyd, hogy a másik olyan legyen, amilyen.
- Szereted… hiszen azért akarod, hogy máshogy legyen. Ez elég erős érzés ahhoz, hogy ne harcolj.
- Nem szereted… akkor viszont mi dolgod is lenne vele? (Ah! Ez már az elengedés… na, az is egy jó téma.)
Végül egyszer csak azon kapod magad, hogy nem jár a fejedben, nem gondolsz rá, nem dühít a szitu és nem akarod megoldani. Hagyod, úgy, ahogy van.
AZ ELFOGADÁS FONTOS A TOVÁBBLÉPÉSHEZ!
Nézz rá! EZ VAN MOST. Ilyen a kapcsolatom, a munkám, az anyagi helyzetem, a férjem, a gyerekem, a barátom, az egészségi állapotom stb.
Az elfogadás nem egyenlő a feladással, a beletörődéssel. Nem azt jelenti, hogy leszarcsi és nem törődsz vele. Egyáltalán nem.
Egy kiinduló helyzet, egy pont. Innen indulunk. Ha szeretnénk, ha akarunk.
Amint elfogadod, megváltozik. A te szemedben és szívedben változik meg.
Már nem rúgkapálsz, nem elégedetlenkedsz, nem akarsz mindenáron megoldást. Vagy. Csak vagy és ÉLSZ. Érzed, hogy nyugalommal tekintesz a helyzetre, az egyénre stb.
Elfogadtad.
Lenyugodtak érzelmeid, érzéseid nem kavarognak, nem jut eszedbe percenként.
És igen, ha elfogadod, vagyis tudomásul veszed az „ez van”-ságot, könnyebben jön majd a megoldás is.
Biztos arra is kíváncsi vagy, milyen módszert, eszközt, praktikát használtam, ami segített.
- színeztem, rajzoltam. Ezt gyakran megteszem. Ha valami kis egyensúlyvesztést érzek magamban, már fogom is a színes ceruzáimat, vagy a grafitokat és alkotok.
- vizualizáltam, relaxáltam. Nekem ez már egy jó ideje része napomnak.
- és természetesen a virágcseppek és a színek még a segítőim.
„Elfogadni mindent úgy, ahogy van, egy gyönyörű állapot. Képzeld el, milyen lenne, ha elfogadnád magad olyannak, amilyen vagy, nem vékonyabbnak vagy magasabbnak, vagy csinosabbnak, hanem pontosan olyannak, amilyen vagy. Milyen lenne, ha elfogadnád az életed olyannak, amilyen, a munkát, a családot, a barátokat, a szexuális életet, a lehetőségeidet, az egész csomagot úgy, ahogy van? És milyen lenne, ha elfogadnád ezt az – elcseszett, zavaros, felmelegedő, némi háborúval fűszerezett, kapzsisággal teli – világot pont olyannak, amilyen?”
John C. Parkin
