Szellemi hozzáállásod megváltoztatásával lehetővé teszed, hogy rátalálj a megoldásra. Biztos lehetsz abban, hogy ez a gondolkodásmód rendet, békét, megoldást nyújt mindenre, ami azelőtt problémát okozott volna.

Tudatalattid alapvető funkciója a szokás. Úszni, kerékpározni, táncolni és autót vezetni is úgy tanultál meg, hogy újra és újra megismételted a szükséges mozdulatokat, amíg ki nem taposták maguknak az utat tudatalattidban.

Emlékszem, amikor autót vezetni tanultam, el sem tudtam képzelni, hogyan tudnék egyszerre figyelni a sebességváltóra, kuplungra, fékre, gázra, miközben minden pillanatban jön velem szemben egy forgalmi tábla, amit értelmeznem is kell. Öcsémmel gyakoroltam, és nem hittem el neki, hogy hamarosan olyan automatikussá válik minden, hogy észre sem veszem, amikor sebességet váltok. Azt meg végképp nem hittem el neki, hogy a forgalmi táblák közül csak azt fogom tudatosítani, ami rám vonatkozik. Ez pedig hamarabb bekövetezett, mint gondoltam volna. 🙂

Nagyon gyorsan tudatalattim automatikus megszokás – tevékenysége vette át az irányítást. Gondolj csak vissza a Te esetedre. Talán nem is foglalkoztál azzal, hogy ez történt, de nálad is ugyanez zajlott le.

Nevezik ezt második természetnek is, amivel arra a módra utalnak, ahogyan tudatalattid reagál tudatos gondolkodásodra és cselekedeteidre.

Szabadon választhatsz rossz és jó szokásokat magadnak. Ha huzamosabb időn át ismételgetsz valamiféle negatív gondolatot, a megszokás kényszere alá kerülsz. Tudatalattid törvénye a kényszer.  Ha pedig ez így van, akkor miért ne ismételgethetnél inkább pozitív gondolatokat magadban?  Ha semmit nem nyersz a negatív gondolataiddal, akkor nincs veszítenivalód, ha kicseréled pozitív gondolatokra!

Tedd meg ezt minden gondolatoddal, ami nem szolgál téged!

Úgy érzed, hogy általában halad az életed, de amikor eljutsz egy bizonyos pontra, ahol már valami végre jobb lehetne, akkor sorozatosan közbejön valami akadály, ami miatt visszaesel, nem tudsz előrébb jutni.

Volt már ilyen érzésed?

Tudd, hogy ilyenkor valahol mélyen valamilyen félelem szunnyad benned. Talán nem is tudsz arról, hogy ott van, de abban a pillanatban felébred, és aktivizálódik, amikor jön egy újabb lehetőség.

Tudom milyen érzés, volt egy időszakom, amikor én sem tudtam belőle kiszabadulni.
Érdemes ennek az érzésnek a gyökerét megkeresned. Valamikor valami történt, és tudatalattid olyannyira rögzítette a kudarc érzését, hogy azóta nem enged tovább haladni.

Először csak úgy megtörtént (persze ennek is oka volt), azután egyre gyakrabban. Minél előbb rájössz, hogy magad vonzod a kudarcot a félelmeiddel, annál gyorsabban tudsz megszabadulni tőle. 

Önmagam példáját mondom el, ezt talán rá tudod illeszteni saját helyzetedre, ha valami pech – sorozatban van részed. Ne a történetre figyelj, csak a tényekre, az érzésekre:

Évekkel ezelőtt volt egy webáruházunk, volt megrendelésünk szépen, naponta több csomagot is feladtunk. Néha, majd egyre gyakrabban visszajött egy – egy csomagunk, nem vette át a megrendelő. Ez anyagi probléma is volt, hiszen ilyenkor nekem nem csak az oda, hanem a visszaszállítás költségét is ki kellett fizetni.

Emlékszem az első esetre, amikor egy 2900 Ft-os sólámpát rendeltek, aminek utánvételes postadíja 1690 Ft volt. Nem vette át a megrendelő, így visszajött, és újra ki kellett fizetnem ezt az összeget. Így ez a sólámpa bevétel helyett termelt nekünk 3380 Ft kiadást.

A fenti eset után minden utánvételes csomagnál bennem volt az érzés……szinte észre sem vettem, de már minden csomagnál kiszámoltam, ér-e annyit, mint esetleg a dupla postaköltség? Később ez az érzés szabályos félelemmé nőtte ki magát, mivel egyre gyakrabban, már heti szinten jöttek vissza csomagok. Rengeteg, duplán kifizetett postaköltséget generálva ezzel.

Akkor még én is azt gondoltam, azért vagyok frusztrált, mert megrendelőim nem fizetik ki, nem veszik át a megrendelt küldeményt. Szabályosan rettegtem minden alkalommal, amikor utánvétellel rendeltek valamit.

Később rájöttem, hogy pont fordítva történik. Azért vonzottam be magamhoz ezeket a felelőtlen megrendelőket, mert túlságosan sokat foglalkoztam a félelemmel, hogy visszajön a csomagunk. Eltartott néhány hónapig, mire több tízezer Ft-os postaköltség veszteséggel „kiszálltam ebből a buliból”.

Először is jól tudjuk, hogy mindennek van valami oka. Miért történt ez velem?

Miért történt ott az elején, az a legelső eset? Soha nem rendeltem meggondolatlanul, természetesnek vettem, hogy ki kell fizetnem, amit megrendelek, tehát nem itt volt az ok. Mivel szolgáltam rá arra, hogy így bánjanak velem az emberek? Akkor rájöttem valamire:

Én magam kértem, szinte vágytam erre a tapasztalatra. Furán hangzik? Elmondom, mi történt.

Volt egy kedves szomszédasszonyom, aki minden reklámra azonnal bedőlt, mindenhonnan, mindenfélét rendelgetett az internetről, akkor is, ha nem volt rá pénze.

Sokszor nem volt rá pénze. Ilyenkor szemrebbenés nélkül, egyszerűen csak nem vette át a csomagját. Gyakran kifejeztem neki nemtetszésemet, és családomban is hangoztattam, sőt még hálás is voltam azért, hogy nekem nincsenek olyan meggondolatlan vevőim, mint ez az ismerősöm.

Igen, azt gondoltam, hogy pozitívan gondolkodom, amikor hálás vagyok a meggondolatlan vevők hiánya miatt.

Érzed a különbséget?  Nem azt mondogattam, hogy nekem milyen jó vevőim vannak, (pedig azok is voltak bőségesen) hanem azt, hogy nekem nincsenek olyan vevőim, akik becsapnak! Ehhez még hozzájött az erőteljes érzés, az indulat, amivel ítélkeztem, sőt elítéltem barátnőmet.

Mint azt Te már tudod, az Univerzum nem ismeri a kötőszavakat. Sokat, és egyre többet foglalkoztam gondolatban a felelőtlen, meggondolatlan megrendelőkkel. Félelmemmel rendkívül erős érzelmeket is belevittem a gondolataimba.

Az Univerzum pedig volt olyan kegyes, és leszállította nekem ezeket a megrendelőket, hogy nekem is legyen ilyenem.

Amikor felismertem ezt a folyamatot, legelső dolgom volt, hogy barátnőmnek ezt a szokását elfogadtam, elengedtem, hiszen nem is tartozik rám. Amit Ő tesz, arra valami miatt szüksége van annak, akivel teszi. Ennyi az egész! Ez az Ő dolga.

Ekkor egy nagyon érdekes dolog történt, elsősorban az érzéseimben. Amikor ez az egész ügy elfogadásra került, mélységes nyugalom és egyben örömteli izgalom töltött el. Az érzés megfoghatatlan, leírhatatlan. Abban a pillanatban tudtam, hogy a mai naptól kezdve olyan megrendelőim lesznek, akik kifizetik, átveszik a megrendelésüket. Szinte láttam magam előtt a megelégedettségüket, ami olyan megható volt, hogy el is sírtam magam.

Rájöttem, hogy az emberek – én sem voltam kivétel – túlságosan sokat foglalkozunk más emberek dolgaival, olyasmivel, ami nem is tartozik ránk. A tudatalattink pedig nem törődik azzal, hogy az veled, vagy mással történik, esetleg csak egy filmben láttad. Egyedül azzal foglalkozik, hogy benned milyen érzések, gondolatok vannak bármivel kapcsolatban.

Barátnőm szokásainak elfogadásával egy időben, még abban az eufóriában, amibe akkor kerültem, kidolgoztam magamnak egy imát, amit aztán minden reggel ébredés után, és minden este elalvás előtt elmondtam, hol hangosan, hol csak magamban. Nagyon gyorsan – szinte azonnal – megtörte az úgynevezett pech-szériámat gondolkodásom megváltoztatása.

Ezt az imát olykor most is elismétlem. Így hangzik:

“Felismerem, hogy azonos vagyok tudatalattim Végtelen Intelligenciájával, ami semmiféle akadályt, nehézséget vagy halogatást nem ismer.

Boldog izgalommal várom életemben a legjobb dolgok bekövetkezését.

Tudom, hogy tudatalattim minden esetben reagál gondolataimra, ezért csak olyan dolgokra gondolok, amit én magam is szívesen fogadok.

Tudom, hogy tudatalattim végtelen hatalmát semmi sem akadályozhatja.

Tudom, hogy a rajtam keresztül áramló Végtelen Intelligencia mindig sikeresen és maradéktalanul véghezviszi, amit elkezdett.

Mindig a legjobb tudásomnak megfelelő teremtő bölcsesség nyilvánul meg általam, és minden tervemet és célomat beteljesíti. Akármibe kezdek, sikeresen elvégzem.

Életem célja, hogy csodálatos szolgáltatást nyújtsak mindazoknak, akik ezt kérik, és ajánlataim áldást hozzanak mindenkire, aki azt elfogadja.

Munkám az Isteni Szereteten keresztül, az Isteni Rend szerint hozza meg gyümölcsét.”

Ahogy lassan, fennhangon, szeretettel, érzéssel elismételjük ezeket a kijelentéseket, azok fokozatosan a tudatalattinkba süllyednek. Ott pedig magok módjára növekedésnek erednek.

Mialatt az igazságokra koncentrálunk, azok behatolnak szemeinken, füleink hallják a hangot, és a szavak gyógyító rezgései elérik tudatalattinkat, és megsemmisítik az ott felhalmozódott rengeteg negatív mintát, amelyek a bajt okozták.

A fény eloszlatja a sötétséget. Az építő gondolat megsemmisíti a negatív gondolatot.

Amikor megérted, hogyan működik elméd, akkor tudod érdemben támogatni kijelentésedet, és akkor bizonyíthatod be önmagad számára az igazságot.

A legfontosabb tanítások esszenciáját sokkal könnyebb egy-egy tanmesén keresztül magunkévá tennünk.

Egy fiatalember megkérdezte Szókratészt, hogyan tehetne szert bölcsességre.                                                               – Jöjj velem! – felelt a filozófus. A folyóhoz vitte a fiút, és a víz alá nyomta a fejét. Ott tartotta, míg levegőért nem kapkodott. Akkor elengedte, és amikor a fiú magához tért, megkérdezte:

– Mire vágytál leginkább a víz alatt?                                        

– Levegőre – felelte a fiú.

– Ha majd annyira vágysz a bölcsességre – felelte Szókratész -, mint amennyire levegőre vágytál a víz alatt, akkor el is nyered.

Ez a tanmese arra mutat rá, hogy ha igazán erős vágyat érzel, hogy leküzdj valamilyen akadályt az életedben, és tisztán, egyértelműen meggyőződsz róla, hogy van kiút, és ezt az utat fogod követni, akkor bizonyosra veheted a győzelmet.

Ha valóban vágysz a lelki nyugalomra és belső békére, semmi nem gátolhat meg abban, hogy elnyerd azt. Semmit sem számít a múltad, hogy hogyan bántak veled, mennyire igazságtalan volt a főnököd, vagy milyen utolsó csirkefogónak bizonyult valaki. Mindennek semmi jelentősége sincsen, ha ráébredsz lelki és szellemi hatalmadra.