Manapság egyre többen keresnek, olvasnak, tanulnak. Spirituális tanítások, bölcsességek, idézetek, könyvek — kincset érő gondolatok jutnak el hozzánk. Ez mind nagyon szép, a kérdés csak az, hogy vajon mit kezdünk velük?
Sokan ismerik a szavakat, tudják kívülről az elméletet:
Elengedés, elfogadás, megbocsátás, egység, szeretet…
Mégis — amikor az élet eléjük hoz egy helyzetet, ahol valóban meg kéne bocsátani, vagy igazán elengedni valamit… a tudás nem mozdul át a szívbe.
Megmarad fejben. Gondolatként. Elméletként.
A valódi változás csendes. Nem harsog, nem bizonygat.
Egyszerűen csak jelen van a hétköznapokban:
🔸 egy türelmes mosolyban,
🔸 egy halk „nem baj, megértem őt”,
🔸 egy nyugodt döntésben, amikor csak később eszmélünk fel arra, hogy a régi én még kiabált volna.
Mit jelent a spirituális úton járni?
A spirituális úton járni nem azt jelenti, hogy mindig tudunk valami „okosat” mondani, hanem azt, hogy amit tudunk, azt meg is éljük.
Magunkkal, a gyermekeinkkel, a párunkkal, a szomszéddal, a boltossal.
Nem tökéletesen, csak őszintén.
A valódi tanítás a példa — nem a szavakban, hanem abban, ahogy élünk.
Ahogy figyelünk, ahogy csendben jelen vagyunk, amikor más még zajos. Ahogy átváltozunk, és ezzel megmutatjuk, hogy lehet másként is. A valódi tanítás saját életünk példamutatásával megy végbe.
Ha csak egyetlen tanítást be tudunk hívni a mindennapokba — legyen az a türelem, a szeretet, az elfogadás — máris többet tettünk a világért, mint ezer megosztással bármelyik közösségi oldalon.
A világ nem szavakból, hanem tettekből épül újra.
És a legnagyobb tett: amikor a tudás szeretetté válik bennünk.
🔸🔸🔸
Szeretettel hívlak, tarts velem! Teremts meg saját világodat! Ide kattintva olvashatsz róla bővebben.
Munkásságom támogatója: www.borkaszandal.hu
