Az évelő fokhagyma igényei

Az évelő fokhagyma bármilyen talajtípuson jól termeszthető, semmiféle növényápolást nem igényel. Mivel szinte minden növénnyel jól megfér egymás mellett, bárhová elvethető.  Különleges, kunkori magszárhoz hasonló szárat növeszt, tetején a bulbillivel, amiben szaporítóanyagként ici-pici fokhagymácskák vannak, így még a virágoskertben is jól mutat. Amikor eljön az ideje szétszórja magjait, ezért vetni sem kell, elveti magát. Legalábbis én rábízom a természetre, a Jóistenre. Ő gondoskodik arról, hogy ne szenvedjek hiányt.

Az évelő fokhagyma szárazságtűrő, locsolni sem szükséges. Az a tapasztalatom, hogy legjobban a félárnyékot kedveli, de árnyékban – pld gyümölcsfák körül -, vagy a tűző napon is jól bírja.

Télálló, bőtermő, gerezdjei nagyok, egy kifejlett fokhagyma súlya 40-50 g körüli, 6-8 db nagy gerezdből áll. A sarjhagymákat (bulbilliket) a 2. évtől hozza, amit – ha nem figyelünk rá, elszór maga, és következő tavasszal kikel.
Ha viszont időben – amikor kezd kinyílni – leszedjük, akkor akár azonnal, vagy október elejéig  bármikor elvethetjük 25-30 cm-es sor, és 10-15 cm-es tőtávolsággal.

Minden talajtípuson jól termeszthető, különösebb növényápolást nem igényel.
Az első évben nem hoz magszárat, gerezd nélküli fokhagymát nevel, ami zöld fokhagymaként, majd a levélzet leszáradása után étkezési fokhagymaként fogyasztható.

Az áttelelés után a második évben  1- 1,2 m magas szárat hoz, mely végén bulbillit fejleszt, ami savanyítva is ízletes csemege. Ebben fejlődnek ki a fokhagyma magok. A szárat minden ősszel tőből ki kell vágni. Nem fontos kiszedni, enyhe télen frissen lehet felvenni az igénynek megfelelően. A fokhagymafej a második évtől lesz gerezdes.

Ez a kép 2023 májusában készült. Előző évben csak a legapróbb magokat hagytam meg magamnak, viszont rengeteg volt belőle, ezért kicsi tőtávolsággal szórtam a sorokba. Ebből lesz a kis golyó, ami egyrészt máris fogyasztható, másrészt újra dugdosható, amiből jövőre mér szép nagy fej gerezdes fokhagyma lesz. A veteményesben minden ágyásom körbe van ültetve fokhagymamaggal, és idén (2023) tapasztaltam először, hogy míg mindenki a meztelen csigákat szedegeti, az én kertemet megkímélik ezek a haszontalan jószágok.

A lenti képen a tavaly elvetett fokhagyma magok vannak kikelve. Ebből már jut mindenkinek, aki szeretné a kertjébe betelepíteni. Amikor leszárad a zöldje, felszedem, átválogatom. A nagyját postázom, az apraját visszaültetem, ez fogja biztosítani a jövő évi fokhagymámat.

Hogyan kezdd el?

Ha valaki most szeretné elkezdeni a termesztését, és nem tud hozzájutni a gerezd nélküli (első éves) fokhagymához, annak ez a termesztés menete:

Ha valahol hozzájutunk a szaporítóanyagához, ősszel, vagy tavasszal elvetjük az apró kis hagymácskákat. Lehet sorba vetni, de ha van bőségesen belőle, elég csak szétszórni a kert egy sarkában.

Az első évben gerezd nélküli, golyó alakú fokhagymát nevel, ami akár cseresznye nagyságúra is megnő. Akár frissen, zöld fokhagymaként, majd a levélzet leszáradása után étkezési fokhagymaként fogyasztható. Hasonlóan a gerezdes fokhagymához, téli tárolásra is alkalmas. Amikor már bőségesen van belőle, érdemes a nagyokat kiválogatni, az apraját visszadugdosni a földbe. Azért szeretem ebben az állapotában, mert sokkal könnyebb, szaporább pucolni, mint a gerezdeket.

Míg kevés van belőle, érdemes megtartani ezeket, hogy jövőre már bőséges termés legyen. Ki sem kell szedni, de ha túl sűrű, akkor a levelek leszáradása után érdemes kiritkítani, ha a következő évben nagy fejű, nagy gerezdes fokhagymát szeretnénk. Amit kiritkítunk, máris elültethetjük egy újabb helyre.

A második éves fokhagymánk különlegessége az olykor 1 m-nél is magasabb, kettős karikába összekunkorodott vékony, lengedező szára. Ez később kiegyenesedik, ekkor hozza a hegyes sapkás buroklevele (bulbilli) alatt virág helyett apró utódait.

Ebben az évben a föld alatt már gyönyörű gerezdes fokhagymánk is van. Ellentétben a vöröshagymától, ez a szár nem megy rovására a termésnek, úgyhogy hagyjuk nyugodtan a helyén, míg kinyílik és elszórja utódait, vagy leszedjük és elvetjük.

Ősszel már nyugodtan felszedhetjük a fokhagymát, de ha sok van, a földben is hagyhatjuk. Ha nem szedjük fel, az elszáradt magszárat ki kell húzni. Ilyenkor már könnyen kijön, a földben maradó gerezdek szétesnek, és következő évben már abból az egy tőből 6 – 8 fej újabb gerezdes fokhagymánk lesz.

Ha nem szedjük fel mindet, ekkor már nyugodtan hátradőlhetünk, nem kell foglalkozni vele. A harmadik évtől már mindig lesz kis golyó fokhagymánk, lesz gerezdes fej, ami kifejleszti a bulbillit (következő pici hagymácskákat), és lesz olyan gerezdes fej is, ami nem fejleszt szárat.

Ilyenkor már semmi más dolgunk nincs, csak szedni a fokhagymát. Szaporodásáról a Természet gondoskodik.

Szára miatt kerti különlegességként is tekinthetünk rá, ágyásokba, utak szegélyezésére, vagy fa -, és kőedénybe is ültethető.

A felszedett fokhagyma apraját megpucoltam, és ebből az adagból konfitált fokhagymát készítek. Így télen is jut különlegesség az asztalra, amikor a gyermekeim meglátogatnak.

A konfitálás azt jelenti, hogy nagyon alacsony hőfokon, hosszú ideig, oliva (vagy hidegen sajtolt, jó minőségű napraforgó) olajban puhára sütjük – főzzük a fokhagymát. Majd forrón kis üvegekbe töltjük, felöntjük a maradék olajjal, és légmentesen lezárjuk. Pirítós kenyérre rákenhető, de salátába összevágva, vagy húsokkal is nagyon finom csemege.