A jól ismert „szeresd magad” tanítás tévútra vezethet, míg nem ismerem fel az egységet. Ha – mint ahogy tanácsolják – beállok a fizikailag jelen lévő (a fürdőszobámban lógó) tükör elé és belemondogatom a tükörképembe, hogy „Szeretlek! Szeretlek!”, ez csak az ego értelmezése, és az elkülönülést erősíti.
Ha látszólagos sikerrel járok is, kirekesztek mindenki mást. Joggal mondják tehát sokan pld: „Hogyan szerethetném magam jobban, mint a gyermekemet? Ő az első, magamnál is jobban szeretem.”

Az a mondás is félreérthető, hogy „Csak akkor tudok szeretni bárki mást, ha magamat szeretem.” A fent említett egós önszeretet inkább arra a tapasztalásra vezethet, hogy mindenki más eltávolodik tőlem, ezért egyre inkább nem szerethetőnek érzem magam. A szeretetnek akkor van értelme, ha az kiterjed és az egységet erősíti. Tehát csak akkor tudom igazán szeretni magam, ha mindenki mást szeretek.

A világ, amiben élünk az illúziók világa, egy tükörvilág, ahol kivétel nélkül minden és mindenki önmagam visszatükröződése. Ha ezt megértem, akkor felismerem, hogy a gyermekem is a tükröm. Ha azt mondom neki: „szeretlek”, akkor önmagamnak mondom. A szeretet bennem van, engem önt el a szeretet érzése, bennem kelt érzéseket a kimondott szó. Az őszintén kimondott szeretlek szóra a gyermek is válaszol: Szeretlek! – aminek hatására benne is eluralkodik a szeretet mindent gyógyító érzése.

A tükörvilágban látszólag neki mondom, és Ő mondja nekem, mégis a kimondott szó mindenkire magára hat vissza. Mert az illúziók világa, amit a való világnak hiszünk, így működik.

Ezután már csak azt kell felismernem, hogy mindenki más is tükör. Fajra, nemre, korra, bőrszínre való tekintet nélkül. Az emberek különböző formájú, két lábon járó tükrök. Meg kell tanulnunk minden tükörbe, amivel kapcsolatba kerülünk beleérezni, gondolni, belemondani: „Szeretlek!”
Bármilyen korú, színű, formájú két lábon járó tükörnek mondjuk, önmagunknak mondjuk!

Ha csak egy kicsit is figyeljük a gondolatainkat, rájövünk, hogy elménkben folyamatos párbeszédet folytatunk. Mindig, mindenki, akár tudunk róla, akár nem. Ha utazunk egy buszon és ránézünk az emberek arcára, szinte rá van írva, kinek milyen párbeszéd zajlik az elméjében. Ezen párbeszédek lényege, esszenciája mindig a „szeretlek”, vagy „gyűlöllek” – ez utóbbi talán árnyaltabb formában, de a lényeg ugyanaz, a szeretet hiánya.

Valljuk be, még a spirituális úton járók elméjében zajló párbeszédben is gyakrabban van jelen a szeretet hiánya, mint a szeretet. Aki pedig nincs békében önmagával, zaklatott, frusztrált, haragszik, elégedetlenkedik más valaki, vagy a külvilág eseményei miatt, az sokkal gyakrabban mondja a belső párbeszédében hogy „gyűlöllek”, mint azt, hogy „szeretlek”. Következésképp azok a tükrök, akikkel kapcsolatba kerül, azt fogják visszatükrözni, ami nagyobb energiát kapott.

Össze kell-e törnöm a fürdőszobában a tükröt, ha egy pattanást látok az orromon?

Ugye nem?

Ha a belső párbeszédeimet átalakítom, ha mindenkire – a legnagyobbnak vélt ellenségemre is – úgy tudok gondolni, mint két lábon járó tükörre, és ebbe a tükörképembe bele tudom mondani, hogy „Szeretlek, kérlek bocsátsd meg nekem, hogy eddig másként láttalak!”, akkor megtanultam, hogyan helyettesítsem az elkülönülés álmát az egység tényével, és így tudom igazán szeretni önmagam.

Tanuld meg, hogyan szeresd magad! Én megtanultam.

Szeretlek!
Hálás vagyok, hogy elolvastad a gondolataimat!

Ezen írásomat a Végtelen utazás a csodák földjén online kurzus – amiben részt veszek  – 773.napi feladata ihlette, ami így szól:

„Ha szemügyre akarod venni a világ valóságát, a szeretetet, milyen jobb módja lenne ennek annál, mint ha minden védelem ellenében is felismered a felszín alatt rejlő, a szeretet iránti igényt? És ugyan hogyan tanulhatnád meg jobban a szeretet valóságát, mint azáltal, hogy megadod azt testvéreidnek, megválaszolván az erre vonatkozó kérésüket? A Szentlélek értelmezése szétoszlatja a félelmet, mert az igazság tudatosságát nem lehet megtagadni. Így a Szentlélek szeretettel helyettesíti a félelmet, és igazsággá alakítja a tévedést. És így megtanulod majd Tőle, hogyan helyettesítsd az elkülönülés álmát az egység tényével. Mert az elkülönülés csupán az egység tagadása, és ha helyesen értelmezed, tanúságot tesz majd az egység igazságáról való örökkévaló tudásod mellett. (Csodák tanítása Törzsszöveg 12. I. 10.)”

Ha szeretnél többet megtudni a Csodák Tanítása különböző kurzusairól, ezt az oldalt ajánlom: https://www.csodautas.com

 

Munkásságom és a weboldal támogatója: borkaszandal.hu

Tovább …