Biztos vannak semleges gondolataid, hiszen mind azok, amire nem használsz jelzőt (ilyen vagy olyan). Minden jelző ítélet valamilyen formában, és a valódi, tiszta, feltételek nélküli szeretet eléréséhez szükséges az ítélkezés elhagyása.

Gondolhatnánk arra, hogy elegendő ehhez a pozitív gondolkodás,  elegendő ha csak jóra gondolunk. Igen, ez már egy lépéssel közelebb visz, hiszen így képes vagy észrevenni azt a szépet és jót is, ami mindig is ott van az életedben, csak eddig a figyelmed megoszlott.

Talán most még riasztónak hat ha azt mondom, hogy ítélkezés az is, ha egy szál virágot gyönyörűnek ítélsz, de gondolj arra, hogy míg így minősítesz valamit, addig meg kell tapasztalnod az ellenkezőjét is, amihez viszonyítod a gyönyörűt. Különben honnan tudnád?

Figyelj arra, hogy mit érzel, és jelző helyett ezt fejezd ki: pld. “szívemet melengeti, ha erre a szál virágra nézek” sőt érdemes így: “hálás vagyok, mert szívemet melengeti ez az érzés”.

 

Amikor az érzéseidre figyelsz tudod, hogy mit szeretnél érezni, és mit nem.

Az érzéseinket se cimkézzük fel jónak vagy rossznak, mert ez is minősítés. Ha megfigyeled, milyen szavakba nem foglalható boldogságot okoz a jó érzés, kívánod azt a boldogságot tapasztalni.
Ez a vágy olyan teremtő erővel rendelkezik, hogy eléd tár minden lehetséges dolgot, ami melengetheti a szívedet, illetve boldogságot okoz.

Amikor valamit „rossznak” „csúnyának” „kellemetlennek” ítélnél, figyelj arra, mit érzel. Ítélet helyett az érzésedet fogalmazd meg. Se rosszat, se csúnyát, se kellemetlent nem tudsz érezni, mert ilyen érzés nincs. Az érzésednek van saját neve, ami már nem ítélkezés.

Pld. „elszomorodok, ha ilyet tapasztalok”.
Mondhatod így is: „hálás vagyok, hogy ez történt, mert megtapasztaltam milyen szomorúnak lenni”.
Ezzel eldöntheted, szükséged van – e erre az érzésre a továbbiakban is, vagy felváltod olyannal, ami melengeti a szívedet, és elönt az öröm, boldogság.

A szomorúság és a boldogság érzése is besorolható egy – egy magasabb kategóriába, mert csak kétféle érzés létezik: szeretet és félelem.
Minden más ebbe a két kategóriába sorolható.

Szeretet, ami felemel: béke, harmónia, nyugalom, boldogság, ….

Félelem, ami a mélybe ránt: szomorúság, zaklatottság, harag, ……

Nincs tehát más dolgunk, mint figyelni az érzéseinket.

Amit most érzek, az a szeretetet növeli bennem, vagy a félelmet? Békét érzek, vagy zaklatottságot?

Érzéseink hatalmas teremtő erővel bírnak, így olyan világot teremtesz magadnak, ahogyan érzel.

Bagdi Bella így mondja ezt az Életigenlés és felemelkedés című dalában:

„Mindaz, amit benned látok azt mutatja meg,
Ahogyan én gondolkodom.
Azt teremtem, amit látok, én döntöm el,
Hogy itt és most, mit választok.

A világ, amit érzékelek, olyan,
Ahogyan én gondolkodom.
A gondolataim eredménye, minden az életemben,
Amit benne látok.
Békés gondolataim egy békés világot mutatnak nekem.
Aggódó gondolataim egy aggódó világot mutatnak nekem.

…..”

Szeretettel kívánom, hogy teremts békés világot magadnak!

Ágnes