Minden nézőpont kérdése – de akkor mi a valóság?
Gyakran halljuk ezt a mondatot, ami egy olyan kulcsfontosságú igazság a fizikai – illúziók uralta – világban, amit, ha megértünk és a gyakorlatban is használni kezdünk, hatalmas változást hozhat a mindennapi életünkbe.
Sokan meg vannak győződve arról, hogy az az igazság, amit saját szemükkel látnak. Biztos így van?
Nem lehet, hogy csak nézőpont kérdése? Ez a világ az illúziók világa, testi érzékszerveink könnyen tévútra vezethetnek minket.
Ugyanazt a helyzetet, eseményt vagy embert többféleképpen is meg lehet látni – attól függően, honnan nézzük, milyen tapasztalataink vannak, és milyen érzelmekkel közelítünk hozzá.
Képzelj el egy hegyet. Egyik oldalról sűrű erdő borítja, másik oldalon sziklás és kopár. Az, aki az erdő felől látja, azt mondja: „Ez egy zöld, buja hegy.” A másik azt mondja: „Ez a hegy sziklás és száraz.” Mindkettő igaz – de csak részben. A teljes igazság akkor tárul fel, ha körbejárjuk, több nézőpontból is ránézünk.
Ugyanígy van az élethelyzeteinkkel is. Ami ma nehézségnek tűnik, az holnap lehetőség lehet a fejlődésre. Amit valaki kritikának hall és megsértődik miatta, az másnak lehet tanács vagy segítő szó, ami előre mozdítja az életét.
Ha ez így van, akkor mi a valóság?
Ha képesek vagyunk megállni, és kívülről is ránézni egy helyzetre – megkérdezni magunktól: „Mi mást jelenthet ez még?” – akkor elkezd tágulni a látásunk, a szívünk, és egyre békésebbé válik az életünk.
Hogy miért? Mert ha nem ítéljük meg a helyzetet, hanem megvizsgáljuk annak esszenciáját, akkor teljesen másképp viszonyulunk mindenhez.
Amikor azt mondjuk, hogy „minden csak nézőpont kérdése” akkor azzal együtt tudnunk kell azt is, hogy amit látunk, érzékelünk, értelmezünk, az mindig átszűrődik a saját belső világunkon: hiedelmeinken, múltbéli tapasztalatainkon, érzéseinken, vágyaikon és félelmeinken. Így a legtöbbször nem a valóságot látjuk, hanem egy értelmezett, színezett képet róla.
Az ítélkezés nélküli ránézés — amit A Csodák tanítása „valódi látásnak” nevez — nem azt jelenti, hogy ne látnánk meg, ami van, hanem azt, hogy nem bélyegezzük meg, nem mondunk rá „jó”-t vagy „rossz”-at. Ez a szemlélődés egyfajta belső csendből fakad.
Íme néhány tanács ehhez a tudatos rátekintéshez:
Legyél jelen, ne a múltban vagy jövőben
Amikor ítélkezünk, legtöbbször a múlt tapasztalatai vagy a jövőtől való félelem színezi a látásunkat. A jelen pillanat elfogadása segít kilépni ebből.
„Ez most így van. Mit mutat ez nekem?”
Tedd fel a kérdést: mit vetítek ki?
Ha valami erős érzelmet vált ki belőled, kérdezd meg magadtól:
„Ez bennem milyen régi történetet érint meg?„
Gyakran a külvilág csak tükröt tart, de a történet bennünk íródott.
Figyelj az érzéseidre – de ne azonosulj velük
Az érzéseid jogosak, de nem mindig a teljes igazságot mutatják. Nézd őket úgy, mint vendégeket:
„Megértem, hogy ezt érzem – de vajon ez az egyetlen igazság?”
Lásd a szeretetet vagy a szeretet kérését
Ez a Csodák tanításának egyik kulcsa:
„Minden vagy szeretet, vagy a szeretetért kiált.”
Ha valaki támad, lehet, hogy épp fájdalmat hordoz. Ez nem menti fel, de segít másképp látni.
Használd ezt a mondatot: „Ez is lehet tanító számomra”
Ezzel kilépsz az ítéletből és megnyílsz a tanulásra, a tágabb nézőpontra.
„Nem tudom biztosan, miért történik ez, de bízom benne, hogy van értelme.”
🔹🔹🔹
Az ítélet nélküli látás nem azt jelenti, hogy mindent elfogadsz vagy jóváhagysz, hanem azt, hogy nyitott vagy arra, hogy a valóság mélyebb rétegét lásd meg — azon túl, amit az ego rögtön címkézni akar.
Az alábbi gyakorlat segít ítélkezés nélkül rátekinteni helyzetekre, emberekre vagy akár önmagadra. Ez a gyakorlat tudatos jelenlétet, nyitottságot és belső csendet hoz létre — és gyakorlással valóban átalakítja a nézőpontodat.
A „valóság látása” három lépésben
Válassz egy helyzetet, személyt vagy érzést, amely megítélésre késztet. Majd menj végig e három lépésen:
Lélegezz, és mondd magadnak: „Semmit sem tudok biztosan erről.”
Ez a lépés segít félretenni az előítéleteket.
Vegyél néhány mély lélegzetet, és mondd magadnak:
„Semmit sem tudok biztosan erről a helyzetről. Nem tudhatom, mit él át a másik. Nem tudhatom, mi rejlik e mögött. És nem tudom, mi ennek a tanítása.”
Ez megnyitja az elmét az új látásmód felé.
Mondd magadnak: „Készen állok másképp látni.”
Ez az elengedés pillanata. Itt meghívod a belső békét.
Akár így is mondhatod:
„Készen állok meglátni a szeretetet ebben a helyzetben. Készen állok arra, hogy ítélet helyett megértést válasszak.”
Ha szeretnéd, teheted ezt belső fohásszá is:
„Kérlek, mutasd meg nekem, hogyan láthatom ezt a szívemmel.”
Figyeld, mi történik benned
Nincs más dolgod, mint belül figyelni.
Mit érzel? Lágyság? Megkönnyebbülés? Ellenállás? Megértés?
Ez már maga a transzformáció kezdete.
Kiegészítő mantra:
Ha szeretnéd, ezt mondogathatod napközben:
„A szívemmel nézek, nem az ítélkező elmével.”
vagy
„Nem kell értenem, elég, ha nyitott vagyok a békére.”
Ez a gyakorlat nem a világ megváltoztatására hív, hanem arra, hogy belülről másképp lásd a világot. És amikor a nézőpontod megváltozik, maga a világ is más lesz.
Tarts velem és teremtsd meg saját világodat: Teremtés Művészete
Munkásságom támogatja: Kézműves gyermek cipők
