Légy pozitív – de hogyan?

A pozitív gondolkodásról annyi szó esik manapság, hogy már szinte közhellyé vált.  Sokan mégis félreértik. Nem elég reggelente pozitív gondolatokat mantrázni, majd a napunkat zsörtölődéssel, félelmekkel, aggodalmakkal tölteni.

Persze könnyű pozitívan gondolkodni akkor, amikor minden rendben van az életünkben. Akkor kihívás csak, amikor úgy igazán zsong az Élet körülöttünk.

A pozitív gondolatok a negatív gondolatok párja. Elválaszthatatlanok egymástól. Törvényszerű, hogy amíg gondolatainkat a pozitív – negatív szerint szelektáljuk, addig meg kell tapasztalnunk mindkét végletet. Ezért van az, hogy amikor minden rendben van körülöttünk, bekövetkezik valami olyan helyzet, ami visszarángat minket a másik oldalra.

Ez a fejlődésünk útja!

Azért „kapjuk” a megpróbáltatásokat, hogy általuk fejlődjünk.  Tulajdonképpen sehonnan nem kapjuk, mi magunk idézzük elő, a gondolatainkkal. Alattomosan, észrevétlenül kúsznak be ezek a gondolatok, félelmeink által. Először csak egy megmagyarázhatatlan érzés, ami átalakul gondolattá, letaglóz, másra sem tudunk gondolni, ezért testet ölt, megvalósul. Sokan ezért azt gondolják, hogy a pozitív gondolkodásért nagyon meg kell dolgozni, míg a negatív gondolkodás csak úgy jön magától.

A pozitív gondolkodás nem egy elérhetetlen álom, hiszen elsősorban megoldás centrikus hozzáállást jelent. Ebből következik az, hogy a negatív gondolkodás probléma centrikus hozzáállás.

Ha bármi történik az életünkben, megoldandó feladatnak tekintve a megoldást keressük, máris átbillenünk a pozitív oldalra. Ezért soha ne kifogásokat gyártsunk, hogy miért nem lehet megoldani a problémát, hiszen aki kifogást keres, kifogást talál. Aki megoldást keres, az megoldást talál. Soha nem kerül elénk nagyobb feladat, mint amit meg tudunk oldani.

Kétféle érzés létezik: Szeretet és félelem. Minden egyéb érzés, aminek nevet adunk, ebbe a két csoportba sorolható. A félelem a szeretet ellenpólusa.

Amitől félünk, azt nem tudjuk szeretni, és amit szeretünk, attól soha nem félünk.

Itt pedig összekapcsolódik a két fogalom:

Pozitív = Szeretet

Negatív = Félelem

Képtelenség pozitív gondolatokkal félni, vagy negatív gondolatokkal szeretni.

„Kellene egy kis csengő, ami ha rosszkedvűség felé haladunk megszólalna, figyelmeztetne arra, hogy pozitívan gondolkodjunk ….”
írta egyik csoporttársunk a Facebook Gyógyító Kövek – Naturagyógynövény csoportunkban

Hogyan aktiváljuk ezt a csengőt?

Kis lépésekkel kell haladni, és az első lépés az, hogy elfogadd (szeresd) magad olyannak, amilyen vagy, a pozitív – negatív oldaladdal együtt.

Te vagy az, aki általában pozitívan gondolkodik…igen, ezt könnyű elfogadni, ezt szereted.

De Te vagy az is, aki időnként zaklatott, ideges, elkeseredett, rosszkedvű, és sorolhatnám –  ez mind a félelem csoportjába tartozik.  Szeretgesd ezt a negatív Önmagadat is, fogadd el magad ilyennek is.  Ezen oldalad elfogadása nélkül olyan vagy, mint aki levágja saját bal kezét, mert jobbkezes.

Ne tagadd meg az érzéseidet, és főleg ne keress bűnbakot, ne mutogass senkire, hogy miatta vagy ilyen. Hidd el, sem a gyermeked, párod, szülőd, főnököd, szomszédod, stb. nem kérte, hogy miatta legyél rosszkedvű.

Amikor megbékélsz saját magad negatív oldalával is,  már sokkal egyszerűbb a továbblépés. El tudod fogadni mások gyarlóságát is, mert nem kell eljátszanod a Tökéletest, aki pozitívan gondolkodik.

Bármi történik, már tudod azt mondani a gyermekednek, párodnak, szülődnek, stb. hogy „bocsáss meg, most fáradt vagyok”,  „nekem rosszul esik, amikor így viselkedsz”, vagy „zaklatott vagyok, mert egyszerre sok teher nehezedik rám” ahelyett, hogy azt mondanád pld a gyermekednek, hogy „nem vagy képes rendet tartani a szobádban,” vagy „már megint nem vitted ki a szemetet”

Mindig arról beszélj, Te hogy érzed magad az adott szituációban, és ne arról, hogy milyen „rossz” a másik.

Ha a gondolataid megváltoztatod, megváltozik az életed is. Olykor elegendő lenne csak a szavak sorrendjén változtatni. Nem mindegy, hogy a rózsaszál tövises, vagy a tövises száron rózsabimbó nyílik.

Ugyanaz a pohár lehet félig tele, és félig üres is. Amire fókuszálunk, az erősödik.

A pozitív gondolkodásra való törekvés nem új keletű téma. Már időszámításunk elején Marcus Aurelius római császár is foglalkozott vele. Ma is népszerű Rossz érzések ellenszere című művében (Seneca – Az Emberség nagykönyve)  így ír róla:

„Ne ijeszd el magad az élettől azzal, hogy csupán a gondokról s a bajokról képzelegsz. Ne vetítsd előre a még nem létezőt, s ne éleszd újra letűnt bajaidat.
Amikor gondok kínozzák sorsod, tedd fel a kérdést: mi az, ami most elviselhetetlen?

A választ magad előtt is szégyellni fogod – sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád, mindig csak a jelen. Az előbbi talán be sem következik, az utóbbi pedig már régen elmúlt. Milyen ember az, aki még a jelent sem képes önmagában elviselni?

Ha félreteszed, ami bánt, máris a legnagyobb biztonságban érezheted magad.
Vajon ér-e annyit bármilyen dolog, hogy lelked rosszul érezze magát miatta?

Találsz-e valamit, ami miatt érdemes a bánkódáshoz lealacsonyodnod; sóvárgó, magába süppedő arccal csüggedned valami mulandó felett?

Emberrel nem történhet meg, ami nem emberi; ahogyan ökörrel, szőlővel, kővel nem eshet meg olyasmi, ami ökörhöz, szőlőhöz, kőhöz nem illik. Isten nem sújt olyannal, ami elviselhetetlen.

Ha egy külső jelenség bánt, tulajdonképpen nem maga a jelenség nyugtalanít, hanem a róla alkotott elképzelésed. Márpedig csak tőled függ, hogy ezt megszüntesd. Ha a rossz érzés oka a lelkedben rejlik – tulajdonoddá, elválaszthatatlan részeddé lett -, ugyan ki akadályozhatná meg hogy hibás felfogásodat magad orvosold?

Amikor nem teheted meg, amit helyesnek tartasz, nem okosabb-e megújult erővel tevékenykedni, mint felette bánkódni?

Ha megtetted, amit tenned kell, az eredménytelenség oka nem benned rejlik. A dolgokat elfogadni tudni annyi, mint helyesen értelmezni. Ha ezt megértetted, semmi felett nem kell bánkódnod: az út a te utad, a természet mérte rád – neked csak járnod kell rajta.”

Bejegyzésem elején ezt írtam: „Törvényszerű, hogy amíg gondolatainkat a pozitív – negatív szerint szelektáljuk, addig meg kell tapasztalnunk mindkét végletet.”

Eljön az idő, amikor már nincs cimkézés a gondolatokra, nem rangsoroljuk pozitív és negatív között. Egyszerűen csak gondolatok vannak, amelyek szeretetteljesek, nem keltenek félelmet.

Ehhez nekem bevált gyakorlat, hogy amikor azon kaptam magam, hogy mindenféle járt a fejemben, tudatosan megfigyeltem a gondolataimat, és feltettem magamnak a kérdést: amire most gondolok, az a szeretetet növeli bennem, vagy a zaklatottságot? – Valami csoda folytán a gondolatok egyből irányt váltottak a szeretet felé.

Azt mondják, 21 nap gyakorlás elegendő a változáshoz. Nem számoltam a napokat, de nem sok idő kellett hozzá, hogy eltűnjenek a felzaklató gondolataim.

Ettől függetlenül lehet folytatni ezzel:

Amit most mondani, vagy tenni készülök, az a szeretetet növeli bennem, vagy a zaklatottságot?

Javaslom, hogy próbáld ki!

Szeretettel: Ágnes

Légy Te a változás, amit a világban látni szeretnél!

(Bagdi Bella: Jobb veled a világ)