Ezt a kedves kis történetet évekkel ezelőtt találtam, azóta évről – évre minden karácsony előtt megosztom. Minden szülőnek egyszer eljön az a pillanat, amikor vallomást kell tenni gyermeke előtt a Jézuskáról. Hitünktől, vallási hovatartozástól függetlenül mindenki meríthet ötletet a válaszból.
Egy édesanya egyszer kusza betűkkel megcímzett borítékot kapott a lányától. A benne lévő kis papíron mindössze ennyi állt:
„Anya, te vagy a Jézuska?”
Kis gondolkodás után az édesanya ezt válaszolta a levélre:
„Kedvesem!
Nagyon jó kérdést tettél fel, és tudom, hogy már egy ideje gondolkozol rajta. Szeretnék jól válaszolni neked, de nem is olyan könnyű.
A válasz az, hogy nem, nem én vagyok a Jézuska.
Az ajándékokat én hozom, ez igaz. Én figyelek rád hónapokon át, hogy tudjam, mi okozna neked igazán örömöt. Én választom ki, és én is csomagolom be őket, pont úgy, ahogy az én anyukám is tette, amikor még kislány voltam, és ahogy az ő anyukája is annak idején. (És igen, Apa is segít benne.)
Elképzelem, ahogy majd te is megteszed ezt a te gyerekeidért. Tudom, hogy mekkora öröm lesz látnod az arcukat, amikor izgalommal bontják ki az ajándékaikat, és jobban ragyognak, mint a karácsonyfa.
De te sem leszel ettől Jézuska.
A Jézuska hatalmasabb, mint bármelyik személy, és jóval régebb óta végzi a dolgát, mint amióta mi élünk. Amit ilyenkor tesz, az egyszerű, de nagyon fontos:
Megtanítja a gyerekeket arra, hogy hogyan higgyenek valamiben, amit nem látnak a saját szemükkel, vagy nem tudnak megérinteni.
Ez egy nagy, és nagyon fontos feladat.
Az életed során mindig szükséged lesz arra, hogy hinni tudj: magadban, a barátaidban, a tehetségedben, a családodban.
Szükséged lesz arra is, hogy hinni tudj olyasmiben, amit nem tudsz megmérni, nem tudod a kezedbe fogni, vagy bizonyítani, hogy létezik. Ilyen például a szeretet. Az a hatalmas erő, ami onnan legbelülről világítja be az életed, még a legsötétebb, leghidegebb pillanatokban is.
A Jézuska egy tanító, és én a tanítványa vagyok. Igyekszem jól csinálni.
Most már ismered a titkot is, hogy hogyan jut be a házakba láthatatlanul, hogy a fa alá tegye az ajándékokat: azok az emberek segítenek neki, akiknek a szívét örömmel töltötte meg.
Az olyan emberek, akiknek tele van a szívük szeretettel és örömmel, mint Apa és én, segítünk a Jézuskának megtenni valamit, ami amúgy lehetetlen lenne, ha jobban belegondolsz.
Úgyhogy nem, nem én vagyok a Jézuska.
Jézuska a szeretet, a varázs, a remény, a hit és a boldogság.
De az ő csapatában vagyok, és most már te is benne vagy. Segítesz?
Szeretlek!
Anya”
Munkásságom és a weboldal támogatója: borkaszandal.hu
