Saját tapasztalatom, és mások is azt mondják, hogy a legtöbb ember valamilyen nagy megpróbáltatást követően fordul a spirituális útra, akkor kezdi el keresni Istent és az Élet értelmét. Így történt ez velem is.
2002-ben egy szörnyű tragédiát követően feltettem én is a kérdést: Erről szól az élet? Erre születtünk? ……
Egy – akkor még számomra ismeretlen – ember, feltette a kérdést: Hiszek – e Istenben?
Nem hiszek! Tudom, hogy kell lenni valaminek, ezt érzem, de nem hiszek Istenben! Ha lenne Isten, nem engedné meg ezt a sok tragédiát, ami a világban van. Különben is sok templomba járó, vasárnap imádkozó embert ismerek, akik a hétköznapjaikat veszekedéssel, szeretetlenségben töltik. Ha van Isten, miért hagyja, hogy ott hagyják Őt a templomban?
Az ismeretlen, akit ma már szeretett Mesteremként tisztelek, csak annyit mondott: Olvasd el a Beszélgetések Istennel című könyvet!
Mesterem Kanadában élt, és angolul adta meg a címet. A könyv írója alapján rátaláltam a könyvre, megvettem, elkezdtem olvasni, majd az első néhány oldal után már szinte le sem tudtam tenni. Mintha az író az én kérdéseimet tette volna fel, a bennem felmerülő kétkedésekkel együtt. Mindenre választ kaptam!…..
Eleinte „csak” elkezdtem hinni Istenben, és az évek során rengeteg bizonyítékát megkaptam.
Ha ma feltennék a kérdést, hogy hiszek – e Istenben, azt mondanám:
Nem „hiszek” benne! Tudom, hogy van! Ez sokkal több, mint hit. Megnyugtatóbb! Ha hiszek valamit, az megingatható, de én teljes bizonyossággal tudom, mert tapasztalom Isten létét életem minden pillanatában!
Múltamnak ez a kis töredéke jutott eszembe, amivel bevezessem az alábbi tanmesét:
Egy ember elment levágatni a haját, és megigazíttatni a szakállát. Ahogy a borbély dolgozni kezdett, kellemes beszélgetésbe elegyedtek. Sok mindenről szót ejtettek, különféle területeken.
Végül szóba került Isten is, mire a borbély határozottan kijelentette:
– Én nem hiszem, hogy Isten létezik.
– Miért ilyen biztos ebben? – kérdezte a vendég.
– Nos, csak ki kell nézni az utcára, hogy mindenki megértse, miért nem létezhet Isten.
Most mondja meg őszintén, ha Isten létezne, hogy lehetne annyi beteg ember a világon? Hogy is hagyhatnának el szülők gyerekeket?
Ha Isten létezne, se szenvedés, se fájdalom nem lenne.
El nem tudok képzelni egy szeretettel teli Istent, aki lehetővé teszi mindezt körülöttünk.
A vendég gondolkodott egy kis ideig, aztán úgy döntött, hogy nem válaszol a fodrász feltevésére, mert nem akart vitába keveredni.
Miután a borbély befejezte a dolgát, a vendég fizetett, majd elbúcsúzott tőle és kilépett az utcára. A következő pillanatban szemébe ötlött egy ember, akinek hosszú, gondozatlan haja és loboncos szakálla volt. Piszkosnak, ápolatlannak tűnt.
A vendég visszafordult, és megint belépett a borbélyüzletbe, ahol megszólította a borbélyát:
– Tudja mit mondok ? Nem léteznek borbélyok a világon!
– Hogy mondhat ilyet uram? – kérdezte meglepetten a borbély.
– Hiszen itt vagyok én, én borbély vagyok, nem? Épp most fejeztem be az ön hajának és szakállának a rendbetételét.
– Nem, nem! – erősködött a vendég.
– Borbélyok márpedig nem léteznek, hiszen ha léteznének, akkor nem lennének olyan hosszú, gondozatlan, ápolatlan hajú és szakállú emberek az utcán, mint az az ember ott, látja?
– Ah, de hát attól még léteznek borbélyok! – válaszolt a mester.
Tehetek én arról, hogy az az ember nem jön be hozzám?
– Hát ez az! – bólintott rá a vendég.
Éppen erről van szó! Isten is LÉTEZIK!
Tehet Ő arról, hogy az emberek nem fordulnak Hozzá, hogy nem keresik meg Őt?
Ezért van olyan sok fájdalom és szenvedés a világon!
Kedves Látogatóm, aki idáig olvastad a bejegyzést, hiszel Isten létezésében?
Tudod, hogy nem kívánja, hogy Istennek nevezd? Hívhatod Teremtőnek, Forrásnak, Forrásenergiának, Atyának …… sokféleképpen nevezheted, bárhogy hívod, az a kifejezés az Ő lényege. Én szeretem Őt Istennek nevezni.
ÁLDÁS!
Munkásságom és a weboldal támogatója: borkaszandal.hu
Drága Kata!
Köszönöm szépen hozzászólásodat!
Gyönyörűen összefoglaltad a lényeget. Az utolsó mondatodat én emeltem ki vastagon, mert fontosnak tartom, hogy mindenki megértse: „A szenvedést nem Ő osztja ránk, mi emberek gondoskodunk egymás gyötréséről.”
Szeretettel ölellek.
Ági
Kedves Ági!
Erre a kérdésre elég egy szóval felelni: IGEN. De emögött az egy szó mögött gondolatok özöne rejtőzik. Istent nem lehet megkerülni, Ő jelen van minden percünkben. Mindenkivel történnek jó és rossz dolgok. A jó dolgokat természetesnek vesszük, a rosszakért Istent okoljuk. Nem fordítva kellene tennünk?
Abból kell kiindulnunk, hogy Isten végtelenül szeret minket, és mindent a mi érdekünkben tesz és enged meg. A jóért hálásnak kell lennünk, a rossz történésen el kell gondolkodnunk, hogy valamikor, korábban nem mi indítottuk-e el a folyamatot, ami ide vezetett? Ez nem megy könnyen, mert az ember márcsak olyan, hogy szereti másra tolni a felelősséget. Gyakran előfordulnak igazságtalan bántások, ránk törnek betegségek, csapások, de még nem a mennyben vagyunk! Itt a Földön ezeket el kell viselnünk, és a támogatást, az erőt mindig megkapjuk hozzá, ha Istenre bízzuk magunkat. A szenvedést nem Ő osztja ránk, mi emberek gondoskodunk egymás gyötréséről.
Ó, Ágikám, bocsáss meg. Mindig ez van velem, ha elkezdek írni, nem bírom abbahagyni. Röviden és tömören: nem hiszem, hanem tudom, hogy van Isten!
Kedves Szilvi!
Köszönöm szépen hozzászólásodat!
Így, belegondolva úgy érzem engem is ez az Isten – félés tartott vissza attól, hogy életem első szakaszában meglegyen a hitem. Sosem értettem, miért kell félnünk.
Azt is ellentmondásosnak tartottam, hogy az Isten félő emberek bezárják Istent a templomba. Láttam, hogy élik a hétköznapokat ugyanazok, akik vasárnap templomba mennek imádkozni.
Ez azonban a múlt. 🙂
Ma már napjaim Istennel telnek, el sem tudnám képzelni másként. Nagy segítségemre van ebben A Csodák Tanítása című könyv, és azok a kurzusok, amelyeken tanulom ezeket a tanításokat értelmezni. A megértésével szinte napról – napra változik az életem, és azon vagyok, hogy saját életem példamutatásával – akár szavak nélkül is – adjam tovább azt, amit megtanultam.
Legnagyobb kívánságom, hogy mindenki megtalálja magában Istent, és félelem helyett a szeretetet adja tovább a környezetének, gyermekeinek, unokáinak, az utánunk következő generációnak!
?❤️
Kedves Ági!
Anyai nagymamám kamaszlányként élte át a II. Világháború borzalmait… hát érthető, hogy Isten-félő volt. Valóban ,,félő”, hiszen mikor valami olyat tettem vagy mondtam, mindig rám szólt, ,, meglásd megver az Isten… ”… tanítani akart.
Gyerek fejjel azt gondoltam, ha nem hiszek benne akkor engem nem tud bántani…
Felnőttként, mikor már nagyon kerestem a Teremtőt- értettem meg, már akkor is hittem létezését… csak kiskaput kerestem. Ezért nagyon hálás vagyok mamának…!
Kedves Georgina!
Hálásan köszönöm tartalmas hozzászólásodat!
Nagyszüleid nagyon – nagyon bölcs emberek voltak! Az Élet legfontosabb dolgaira tanítottak meg, és én köszönöm, hogy megosztottad velünk! Ebben a néhány mondatban minden benne van, amit át kell adnunk az embereknek, mert erre van most a legnagyobb szükség, a világ csak így gyógyulhat meg!
Szeretettel kívánok jó egészséget és minden jót!
Ágnes
Nagyszüleim neveltek, mindketten rendkívül bölcs emberek voltak. Nemcsak az életemet, de hivatásomat, töretlen akaratomat, a mindig és mindig újrakezdés fáradhatatlanságát is nekik köszönhetem. Mindketten arra tanítottak, hogy bárhol lehetek, bármelyik napszakban, ha egyedül érzem magam, ha elkeseredett vagyok, szólítsam meg a Teremtőt, de mindig tegyem hozzá, hogy Jézus nevében kérem, de a köszöneteimet is mondjam ki. Hangosan, érthetően, nem kiabálva, de mondjam ki azt, hogy KÖSZÖNÖM. Soha ne feledkezzek meg arról, hogy köszönetet mondjak „csak” azért, mert látok, hallok, beszélek, magam dolgait el tudom intézni, de másoknak is segítségére vagyok. A hozzám tartozók egészségesek, vagy viszonylag egészségben élnek. Ha bárki eltávozik, bármilyen nehéz, tudjak búcsút rebegni, de soha ne feledjem el, hogy aki igazán szeret, annak energiája egész életemben kísér. Hallja, látja, angyalként segíti életemet. Ezek a tanácsok segítettek az Életben, szeretném, ha másokat is segítené. Soha ne feledjenek el köszönni, nemcsak kérni. Áldással és békességgel !
Köszönöm szépen hozzászólásodat!
Isten nem az emberek által, kézzel épített templomokban van, Isten temploma benned – bennünk van.
Szeretettel kívánok Áldott, Békés Karácsonyt!
Ágnes
„Nekem igen”
kedves Ágnes bocsásd, meg, hogy rögtön a válasszal kezdem a témába vágó levelem. Gondolkodás nélkül is ezt kell válaszolnom! Miért is? Mert a z „eszmélésem” óta érzem itt bennem, hogy igen – Isten van – a bajban mindig fogja a kezemet és nem enged el esni.
Sok jó, de sok rossz is történt velem az életem során, Istent, Szűz Máriát és az angyalaimat mindig ott éreztem magam mellett, fogták a kezemet.
Soha nem voltam egy „templomba járó” , szívesebben tértem be a hűvös templomi csendbe, ahol az én Jó Istenemet éreztem, úgy imádkozhattam hozzá kitárva szívemet és lelkemet. Ezek a percek csak a kettőnk meghitt percei voltak.
Azért mondom múlt időben, mert ma már a templomok – sajnos nem tarthatók nyitva csak szentmise alkalmával – No meg a mozgáskorlátozott állapotom sem engedné, hogy a templomokba járhassak.
Az én Istenem bárhol is vagyok érezhetően velem van!